Garas Dezső is játszott kémfilmben

Szigorúan titkos, különösen fontos! – így címkézték azokat az oktatófilmeket, amelyeket a Belügyminisztérium Rendőrfilm Stúdiója készített az ötvenes-hatvanas években. Ilyen filmeket egészen a kilencvenes évekig forgattak, s egy részüket az állambiztonság hírszerző és elhárító tisztjeinek szánták, hogy ezzel is segítsék a kiképzésüket. E filmeket profi stábok forgatták, drága pénzen, az akkor legkorszerűbb felszerelésekkel. Az alkotók neve soha nem szerepelt a főcímlistán, nehogy az ellenséges ügynökök beszervezzék őket. Emiatt is bizonyult rendkívüli mutatványnak, hogy valaki meg akarta szerezni azokat a filmektől külön tárolt kartotékokat, amelyek a készítők nevét tartalmazták.

A tanügyi celluloidszalagok egyikének címe: Belső figyelések végrehajtása során alkalmazott dokumentációs eszközök – magyarul: hogyan lehet észrevétlenül fényképezni a megfigyelt személyt. Készült oktatófilm arról is, hogyan kell „tárgyi postaládát telepíteni”, melyekben a hírszerzők helyezték el a Cégnek szánt mikrofilmeket, dokumentumokat, valamint arról is, miként fedezhetik fel az elhárítók az ellenséges ügynökök által telepített ilyen postaládákat. Az Önellenőrzés és ellenfigyelés című film pedig arra okít, milyen módokon ellenőrizhetjük, követnek-e bennünket. Papp Gábor Zsigmond éppen ezek felhasználásával forgatott dokumentumfilmet Az ügynök élete – Belügyi oktatás a Kádár-korszakban címmel.

Amikor annak idején e filmek vetítése elindult, a gépészt kiküldték a gépházból, s egy oda ültetett rendőr kiszólt neki, ha filmszakadás történt, vagy tekercset kellett cserélni. E filmek szerepeit mindig az állambiztonság munkatársai játszották el, de ha a motozásról szóló oktatófilmben egy nő motozását mutatták be, rendőrségi polgári alkalmazottat hívtak. Abban az időben különben nyolc forint honoráriumot fizettek egy ilyen munkáért.

Sajátos kategóriát jelentettek a propagandafilmek, mint amilyen az 1959-ben készült Barátságos idegen című tanmese is, Rényi Tamás rendezésében, Garas Dezső, Mádi Szabó Gábor, Kovács Károly, Pándy Lajos főszereplésével. A történetben kiskatonát igyekezett becserkészni az imperialista ügynök, hogy az megszerezze egy rádióadó műszaki tervrajzát, de a sztori heppi enddel zárult és a vörös farkincával: „ A kémek szeretik a közlékeny katonát, de a túlzott fecsegés súlyos károkat okozhat hazánknak és dolgozó népünknek!”

Egy másik tanfilm – Bujtor István és Verebély Iván főszereplésével – arra figyelmeztette a magányos nőket: ne hagyják, hogy magukat fotóriportereknek kiadó idegen férfiak a városszéli erdőkbe csalják őket újságcímlapok fotómodelljének hamis ígéretével.

Kádár János köztudottan félt a repüléstől, ezért mindig vonaton utazott, például Moszkvába is. Hatvanperces oktatófilmen mutatták be, hogy ilyen alkalmakkor miképpen kell őrizni a vasútvonalat. Rendőrök és munkásőrök álltak végig a töltés mellett csatárláncban, s nem csupán elővonat haladt a pártvezető szerelvénye előtt, de biztonsági okokból többen gyalog is bejárták a síneket.

Teenager Party címmel a Szabad Európa Rádió imperialista áskálódásairól szóló oktatófilm is készült Sinkovits Imre konferálásával azoknak, akik házibulikon ezt az adót hallgatták. A filmben Kabos László a „Rövidhullám – rövid ész” poénjával gúnyolódott a SZER-be szerelmes fiatalokon. Nem is olyan régen budapesti középiskolásoknak is levetítették ezt a filmet, s előtte kiderült: még csak nem is hallottak a Szabad Európa Rádióról, a Teenager Partyról...