Három halott Kántorjánosiban

Egy hűvös októberi estén, egészen pontosan 2001. október 21-e, késő este kopogást hallott Maticsák György a bejárati ajtón. Csodálkozott is, hogyne, hiszen Kántorjánosiban, ebben a Mátészalka közeli faluban ilyenkor már nemigen szoktak vendéget várni. Mindegy, a 84 éves férfi feltápászkodott a konyhában lévő fekhelyéről, és kibattyogott az előszobába, hogy megnézze, ki lehet az. Talán a fia, Zoltán akar valamit? Vagy munkát keres valaki?A férfi felkattintotta a külső villany kapcsolóját, hogy az üvegajtón keresztül lássa, ki érkezhetett, ám hiába, a lámpa nem világított. Talán kiéghetett, mérgelődött az öreg. Csak annyit tudott kivenni a sötétben, hogy többen álltak az ajtónál. Ahhoz azonban nem kellett világosság, hogy kikulcsolja a zárat.

– Mi történt, Gyuri? – kiabált ki nagyot halló felesége a szobából.

Maticsák Györgynek azonban nem maradt ideje válaszolni, azonnal nagy erejű ütés érte. Csak úgy kézzel, de ez is elég volt ahhoz, hogy összecsukoljon. A kövezetre terült, ahol kapott még néhány ütést, amitől azonnal meghalt.

– Hol a lóvé, nyanya? – köszöntek a belső szobába, ám a 79 éves néninek félelmében hang sem jött ki a torkán. – Na, majd megoldjuk a nyelvedet – kezdték ütlegelni.

– Ne bántsanak! – kérlelte a támadóit a néni. – Ott van… a belső szobában… a szekrényben… az otthonkám zsebében.

A férfi intett a társának, aki átlépett Maticsák Györgyön, majd nyomta le az üvegezett ajtó kilincsét. Hiába azonban, az ajtó zárva volt. A férfi betörte a kazettás ablakot, bemászott, nyitotta a szekrényt, s már nyúlt is az otthonka zsebébe, kimarkolt belőle egy köteg papírpénzt, majd visszamászott és intett a társának. A férfi elengedte a nénit, aki élettelenül hanyatlott az ágyára.

– Siessél már! – szaladt másnap reggel Maticsák Zoltán elé rémült arccal Soltész Béla, a sógora.

– Történt valami? – kérdezte az idős házaspár fia, aki az utca túloldalán, alig néhány házzal feljebb, a Ságvári utca 8/A-ban lakott.

– Majd meglátod, csak gyere már.

Így találta meg a férfi a szüleit a gyilkosság másnapján. Az apja halva feküdt a kövezeten, az anyja azonban az ágyon üldögélt, még néhány szót is tudott vele váltani. Később kérdezgették a nyomozók is, ám használható információval nem tudott szolgálni. Azonnal kórházba szállították, ahol november hatodikán ő is belehalt a sérüléseibe.

►

– Kicsavarták a villanykörtét – mutatja Maticsák Zoltán, amikor kérésemre átmegyünk szülei házába, amely most is üresen áll, csupán egy fecske keresi a kiutat. – Na, menjél – engedi szabadon a rab madarat a férfi, majd felém fordul:

– A kertből jöhettek – mutat hátra. – Előbb azonban megfojtották a kutyát, ne csaholjon.

– Hogy tudták megfojtani? – csodálkozom.

– Megfogták a láncát a kerítés túlsó oldaláról – mutat a hatvanas éveiben járó férfi az udvart és a kertet elválasztó drótra –, így a kutya nem tudta bántani őket. Aztán felhúzták a kerítésre, másnap szedte le az állatorvos, de már nem volt élet az állatban.

– Elképzelése sincs arról, hogy ki tehette?

– Elképzelésem éppen van…

Az egyébként nyugodtnak tűnő férfi hangjában most érzek először indulatot.

– Azokban az időkben rengetegen jártak át a határ túloldaláról dolgozni a faluba. Leginkább meggyet szedtek. Járt egy család a szüleimhez is. Ha azokat jobban megszorongatnák… Persze lehet, hogy tévedek. Én csak azt tudom, hogy addig szeretnék lélegezni, amíg megtalálják a gyilkosokat.

A meggyszedő brigád verziója a gyilkosok után kutatók szerint sem életszerűtlen elképzelés. Ezt már Aranyos János nyomozótól tudom meg Nyíregyházán, a megyei rendőr-főkapitányság épületében. A családot megtalálták az egyik határ menti romániai településen, ám a gyilkosok által hátrahagyott ujjnyom nem egyezett az övékével.

– Ez persze még nem jelenti azt, hogy akarva-akaratlanul nem adhattak tippet a tetteseknek – teszi hozzá Aranyos János.

A nyomozók azonban nemcsak a távolból érkező tettesekkel számoltak, hanem helybeli elkövetőkkel is.

– Mindig nálunk volt a kis nyomatoló faláda, s bárki képbe került, rögvest megkértük, volna-e szíves belenyomni az ujját – emlékezik Aranyos János. – Hiába azonban, senkié sem egyezett.

►

Még le sem zárult a Maticsák házaspár elleni gyilkosság nyomozása, amikor újabb bűntény borzolta a kántorjánosiak idegeit: Kiss Imréné meggyilkolása. Vele 2002. október 4-én végzett a gyilkosa.

– Sajnos, igen sok a bizonytalanság az ügyben – tájékoztat Orosz István, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának a vezetője. – Csak annyit tudunk, hogy délután négy óra és másnap hajnali négy óra között történt. Nem világos az indíték sem. Bár kutatási nyomokat találtunk, pénz eltűnéséről nem tudunk. Még az sem kizárható, hogy szexuálisan aberrált az elkövető, ám biztosak ebben sem lehetünk.

– Lehetséges, hogy Maticsákék gyilkosai tértek vissza a faluba?

– Semmi sem zárható ki, ám a nyomok és az elkövetési mód alapján nem tartom valószínűnek, hogy sorozatgyilkosságról volna szó.

Annál is kevésbé, mert abban az időben történt egy negyedik gyilkosság is a faluban, egy egyedül élő, idősebb, jómódú cigány férfit öltek meg. Az elkövetőket ezúttal sikerült elkapni. A gyilkosok Romániából érkeztek idénymunkára, s a férfi szállást is adott nekik. Az ujjnyomatuk és egyéb nyomok azonban nem egyeztek a többi gyilkoséval.

►

– Abban az időben, úgy 2000 és 2004 között, sokakkal erőszakoskodtak Kántorjánosiban – emlékezik Gál Menyhértné.

Az asszony éppen csak benézett özvegy Méhész Jánosnéhoz, Kiss Imréné testvéréhez, akitől a gyilkosság körülményeiről érdeklődöm.

– A vejem édesanyját is úgy megsanyargatták, hogy másnap délben találta meg az ételt hordó asszony – meséli Gálné.

– Az a részeges Erzsi volt, azt legalább elkapták – bólogat Méhészné. – Na és az öreg juhász, a Sebők Józsi? Arra meg másnap találtak a kertje mezsgyéjén. Azt is kirabolták, de ő nem is élte túl. Abból még ügy sem lett, pedig biztos, hogy az ijedség hatására kapott szívrohamot.

– És a néni testvérével mi történt? – érdeklődöm Kiss Imréné haláláról.

– Szegény Juliskámmal? Le volt takarva a feje, amikor rátaláltak, még az sem volt biztos, hogy halott. Aztán jött az orvos, mondta, hogy ezt bizony megfojtották. A tettesnek meg bottal üthették a nyomát. Istenem, szegény Juliska tizennégy évvel volt idősebb nálam, kicsit olyan is volt, mintha az anyám lett volna. Minden este látom magam előtt az arcát, amikor lefekszem. De verje is meg az Úristen, aki ezt tette vele.