Elégetett holttest

Egyre kínosabbnak érezte a pusztaszabolcsi Zaka Csikós Andrea a helybeli vadászmester, Sinka János közeledését. Annál is inkább, mert az asszony házasságban nevelte három gyermekét, a férfi pedig az apja is lehetett volna. Egy napon aztán a nő eltűnt, ám még ugyanaznap délután egy elszenesedett holttestet találtak a határban.

KriminálisHardi Péter2009. 08. 28. péntek2009. 08. 28.

Kép: gyilok döglött akta pusztaszabolcs 2009 08 14 Fotó: Kállai Márton

Elégetett holttest
gyilok döglött akta pusztaszabolcs 2009 08 14 Fotó: Kállai Márton

– Figyelj csak, Laci! – szólította meg Sinka János vadászmester Nyúli László pusztaszabolcsi körzeti megbízott rendőrt 2001. június 28-án, délután fél kettő felé. – Parázslik ott valami, ott a temetővel szemben, a bekötőút mentén, tudod, hol.
– Igen, persze, az Adony felé vezető útnál.
– Úgy van, ott-ott – fogta meg a vadász a cimborája karját. – Én már megnéztem azt a tüzet, és látom, semmit sem veszélyeztet, nem kell vele foglalkoznod. Érted, Laci?
– Értem, persze – bólintott a körzeti megbízott.

S nem is ment ki, hiszen Sinka János erdőt, mezőt járó ember, látott már számos ilyen tüzet, meg tudja ítélni, van-e jelentősége vagy nincs. Ha meg nincs, akkor minek vegzálni vele a tűzoltókat. Van azoknak dolguk amúgy is elég.
 

A Döglött akták sorozat eddig megjelent írásait  itt  olvashatja





Nem így gondolta viszont az a bejelentő, aki telefonált a lánglovagoknak két órával később. Mert a tűz még akkor is parázslott. A tűzoltók pedig jöttek, locsolták a szalmabálát. Alapos munkát végeztek, mert amikor már csak füstölgött a szalma, széttúrták.
– Te, van itt még valami – szólt egyikük a parancsnokának, amikor a talajig ért. – Mintha valami maradvány volna.

A többiek köréje gyűltek, nézegették az elszenesedett, fej nélküli csonkot, s tanakodtak, hogy állaté vagy emberé-e. Akárhogy is, jobb, ha szólnak a rendőrségnek. Annál is inkább, mert egyikük, Zsákai Lajos szerint a tűz nem magától lobbant fel, hanem szándékos gyújtogatás okozta. Később, a szakértői vizsgálat igazolta a vélelmét: a testen autógumi-maradványokat találtak, a talajban pedig égésgyorsítót. Olyant, amit a vadászok, mezőőrök is szoktak használni, ha vad tetemét égetik el.

Ezen a napon Zaka Csikós Imre 9-10 óra tájban indult dolgozni az autójával Pusztaszabolcsról, a Deák Ferenc utca 30.-ból. Háta mögött a három gyerek, a 11 éves Róbert, a 7 éves Erik és az 5 éves Máté. Adonyba indult, ahol az édesapja asztalosműhelyében dolgozott. Éppen csak gázt adott, amikor jött vele szemben a Lada Niváján Sinka János családi barát.
– Akkor, ahogy megbeszéltétek – intett felé Imre.

Sinka János pedig bólintott, s indult tovább a férfi lakásához, ahol már várta Imre felesége, Zaka Csikós Andrea. Együtt indultak ruhákat vásárolni a gyerekeknek, no meg a vállalkozást intézni. Pizzériát szerettek volna nyitni a puszta-szabolcsi piactéren.

Zaka Csikós Imre délután hívta a feleségét, hogy érdeklődjön, mire jutottak. Az asszony azonban nem vette fel a mobilját. Na, mindegy, biztos nem hallja, gondolta a férfi, s dolgozott tovább. Este nyolc körül ért haza, ám a felesége még nem érkezett meg. Megcsörgette, ismét eredménytelenül.
– Hol van anya? – kérdezte az ötéves Máté. Hiszen sosem fordult még elő, hogy estére, a gyerekek lefektetésénél nem lett volna együtt a család.
– Majd jön – simogatta meg nyugtatóan a kisfiú fejét az apa.

Valójában azonban maga is egyre idegesebb lett. Amint jó éjszakát mondott a fiúknak, tovább hívogatta a feleségét és Sinka Jánost. Mindkét telefon ki volt kapcsolva – egészen addig, amíg végre üzenet nem érkezett róla a felesége számáról: „Szombaton találkozunk a tóparton.” A férj kérdéssel válaszolt: „Hol vagy?” „Majd megtudod. Imádlak.” Imre most Sinka Jánost hívta, aki fel is vette a telefonját. A férfi ezen annyira meglepődött, hogy kinyomta a készüléket. Hívta volna ismét, ekkor azonban már hiába.

Később kiderült, hogy Sinka János telefonjára is ekkor érkezett üzenet az asszony mobiljáról. A távközlési szakértő szerint a két készülék – a gyanúsítotté és az áldozaté – ugyanabban a cellakörzetben volt található.
Zaka Csikós Imre pedig bejelentést tett a rendőrségen felesége eltűnéséről.

– Nem kellett különösebb bravúr ahhoz, hogy összekapcsoljuk a délutáni tüzet és Zaka Csikós Andrea eltűnését – emlékezik az esetre Szarka Tamás nyomozó a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon.

Legalábbis logikailag nem. Mert hiába függött össze a két eset, hivatalosan csak akkor lehetett kimondani, hogy az összeégett maradvány az asszonyé, amikor megérkezett a DNS-vizsgálat eredménye. Vagyis több mint háromnegyed év múlva.

Ez azonban nem gátolta a nyomozókat abban, hogy tájékozódjanak az ügyben. Megtudták, hogy Sinka János igen gyakran megfordult Zaka Csikóséknál – mégpedig Andrea miatt. Mindez egy idő után annyira nyilvánvalóvá vált, hogy már magát Andreát is zavarta.

Ami pedig azt a bizonyos napot illeti, Sinka azt vallotta, hogy útközben összevesztek, ezért Andrea a piactéren kiszállt – ám ezt nem tudta bizonyítani. Akadt viszont tanú, aki látta őket a piacon túl, Pusztaszabolcs határában, a tűzeset közelében.

A nyomozók számára összeállt a kép: meggyőződésük szerint Zaka Csikós Andreát Sinka János ölte meg. Ezért néhány nappal a DNS-minta megérkezése után – a következő év március 18-án – letartóztatták. A megyei főügyészség a rendőrség gyanúját megalapozottnak találta, s vádemelési javaslattal továbbította az ügyet a bíróságnak.

Annál is inkább, mert közben újabb közvetett bizonyítékok gyűltek Sinka ellen.
– Egyszer, egy disznóölésen kijelentette, hogy könnyű eltüntetni valakit, csak el kell égetni, s a maradványokat széthordják a vadak – hallgatom az áldozat édesanyját, Lestár Mihálynét.

De találtak tanúkat arra is, hogy Sinka János az eltűnés napján, dél körül alaposan kitakarította a kocsiját – ami egyébként nem volt szokása. Délután fél négy felé pedig megállt az áldozat házánál, bement, majd néhány perc múlva távozott.
– Másnap vettem észre, hogy eltűnt harmincezer forint a szekrényből – tudom meg Zaka Csikós Imrétől, aki a gyilkosságot követően a szüleihez költözött Adonyba, a Dózsa György utca 17.-be. – A pénzről rajtunk kívül csak Jani tudott, Andrea kulcsa viszont soha nem került elő...

Mint ahogy eltűnt az áldozat mobiltelefonja is, amelyet azon a bizonyos napon többször is ki-be kapcsoltak. A visszakapcsoláshoz szükséges PIN-kódot a férj tudomása szerint az áldozaton és rajta kívül egyedül Sinka János ismerte.

Az ítéletet a Fejér Megyei Bíróság 2004. június 10-én hirdette ki.
Sinka Jánost bizonyítottság hiányában felmentették az emberölés vádja alól.

Az ügy már a tárgyalási szakaszban járt, amikor egy mentő tanú jelentkezett. A vádlott lánya, Sinka Andrea hirdetést adott fel: látta-e valaki Zaka Csikós Andreát kiszállni az édesapja kocsijából a piactéren? Néhány hónap múlva megtudta, hogy van ilyen tanú: barátnőjének a bátyja, s egyben munkatársának a férje, Pingor Ferenc…

A vádat képviselő megyei ügyész, Laczkó Andrásné megfellebbezte az ítéletet, ezt azonban a fővárosi fellebbviteli főügyészség nem találta megalapozottnak, s visszavonta. Az ítélet evvel jogerőre emelkedett.

Ezek után már Sinka János ment át támadásba, s perelte a magyar államot 16 915 770 forintra.

Lada Niva fordul Pusztaszabolcson a Diófa utca 10. elé, az egykori gyanúsított házához. Középkorú, félmeztelen, pocakos férfi száll ki belőle, Sinka János. Meg sem áll, miközben mondom neki, hogy mi járatban vártam rá.
– Azt ír, amit akar – legyint magabiztosan.

A sorozat legújabb darabját – Bérgyilkosok a Szondi utcában címmel – a Szabad Föld e heti számában olvashatják!

Ezek is érdekelhetnek