Még élt, mikor égették

– Ki hozott haza? – kérdezte Árvai Szilvia a húgát, Brigittát, aki benézett hozzá a munkahelyére, a tárnoki Siklósi utcában lévő kötélfonó üzembe.
– Lepp Tibi, a főnököm. Kitett a táblánál, aztán ment is tovább.

Árvai Brigitta a szomszédos településen, Érden, a Leányka utca 43.-ban található cukrászüzemben dolgozott akkor – 1995. október 27-én – már csaknem egy éve.
– Mész még valahová ma este?
– Á, dehogy – harapott a tizenkilenc éves lány a kezében tartott rántott húsba –, semmi kedvem. Tudod, milyen kemény hét áll mögöttem. Fáradt vagyok, lefekszem.
– Hát jó, és ne felejtsd el reggel megetetni a csirkéket.
– Persze, persze – harapott Brigi a másik kezében lévő uborkába.

A lány még beugrott a szomszédjához egy szál cigarettáért – ekkor öt perccel múlt negyed kilenc –, majd hazament. Valóban kemény hét állt mögötte, reggeltől estig dolgozott a cukrászatban. Mosogatott, a cukrászok keze alá dolgozott, mikor mit kellett.

De nem panaszkodott emiatt, dehogy. Inkább örült, hogy van mit csinálnia. Egy évvel ezelőtt „jött fel” Nyírvasváriból, az apja mellől. Édesanyja régen meghalt már, apja pedig újranősült, s a mostohával valahogy nem állhatták egymást. Nemcsak ő, hanem hat testvére sem. Először a legidősebb nővére, Ilona költözött a férjéhez a főváros közelébe, majd a kisebbik nővére, Szilvia is. Aztán jött ő maga, amint betöltötte a tizennyolcadik évét. Biztatták a nővérei, hogy itt mégiscsak jobb dolga lesz. Ellakhat Ilonánál, meg munkát is könnyebben talál majd.

S valóban, hamarosan hirdetést olvasott az újságban: az érdi Királyfi Bt. munkatársat keres. Ez kell neki, jelentkezett – s be is vált.

►

Másnap reggel nyolc óra felé a szomszédban lakó Szilvia átnézett Brigihez, minden rendben van-e.

Egyáltalán nem volt rendben semmi. A leadásra nevelt csirkék hangos csipogással követelték a tápot. Szilvia persze mérgelődött, mennyire megbízhatatlan ez a lány. Ilona nővérük éppen csak hazaugrott a hétvégére a férjével Nyírpilisre egy másik testvérükhöz, s annyit kért Brigitől, hogy nézzen az állatokra. Ő meg is ígért mindent – aztán, tessék, ennyire nem képes.

Ráadásul neki is nyoma veszett. De vajon hová tűnhetett? Hiszen tegnap este azt mondta, hogy fáradt, nem megy sehová. Meg aztán hová is ment volna? Nemigen szokott szórakozni, pláne egyedül nem. Fiúja sincs, mit keresne az éjszakában?
Vagy talán be kellett mennie dolgozni most, szombaton? Szilvia hívta a cukrászüzemet, de nem vette fel senki. Ott tehát nincs. A nővér napközben még többször átnézett, de Brigi csak nem jött haza. Estére már ideges lett, éjszaka nem aludt.

Másnap, vasárnap visszaérkezett a nővére, Ili is, akivel együtt keresték a környéken – hiába. Hétfőn pedig bejelentették az eltűnést az érdi rendőrkapitányságon, ahol végül szerdán, november 1-jén felvették az adatokat.

►

– Már aznap délután szóltak telefonon, fáradnánk vissza némi adat¬ki¬egészítésre – hallgatom Ilonát Tárnokon, a Siklósi utca 14.-ben lévő házának nappalijában. – Még egyszer végigkérdezték, hogy milyen ruhában lehetett Brigi, meg ilyesmiket.
– Talán előkerült, azért érdeklődnek, kérdeztük – toldja meg Szilvia a nővére szavait. – De nem válaszoltak semmit.
– Már elmenőben voltunk – emlékezik Ilona –, amikor utánunk szóltak, hogy igen, azt hiszik, megvan. A Simonpusztára vezető bekötőúton, innen alig öt kilométerre, a levágott kukoricásban tallózók találták meg az összeégett holttestét.

►

– Azt nagyon hamar megállapítottuk, hogy Brigit elütötte egy autó, majd arrébb vonszolták, petróleummal leöntötték és meggyújtották – hallgatom Császár Sándor nyugdíjas nyomozót. – A kérdés csak az, hogy véletlen gázolás volt-e, s a sofőr igyekezett eltüntetni a lányt, vagy szándékosan ütötték el. Mert utóbbi esetben gyilkosság történt.

Az ilyen kérdések eldöntésében a szakértőknek igen nagy a szerepe. Ők pedig a sérülésekből megállapították, hogy a lány háttal állt az autónak, igaz, már éppen fordult volna vissza, vélhetően a sebesen közeledő jármű zaját hallva. A vonszolási nyomokból ítélve valaki egyedül igyekezett elrejteni a holttestet, amiben szén-monoxidot találtak.

Brigitta tehát még élt, amikor meggyújtották. Ezek szerint nem közlekedési balesetről van szó, hanem gyilkosságról. A helyszínen maradt törésnyomokból pedig azt következtették, hogy egy Seat Toledo típusú autó ütötte el a lányt, mégpedig tolatva.

Az igazi talány azonban csak most következett: ki az, akinek útjában állt Brigitta? Hiszen nem hogy ellensége, de még ismerőse is alig volt az új lakóhelyén. Napjának döntő részét a munkahelyén töltötte. Ki az, akinek a kedvéért megváltoztatta elhatározását, s pihenés helyett mégiscsak elment otthonról? Mert hogy még aznap este halt meg, az a gyomrában emésztetlenül talált rántott húsból és uborkából következik. Aki tehát Brigit elvitte, az csakis olyasvalaki lehetett, akit jól ismert. Ilyen személyt pedig a munkahelyén kívül nemigen találtak.

– Megtaláltuk viszont Brigi naplóját – emlékezik Császár Sándor–, s árnyalódott a róla kialakult képünk.

A napló tanúsága szerint ugyanis a lány szerelmes volt egy bizonyos Istvánba. István pedig egy volt a környezetében, az egyik főnöke, Várhalmi István. Sőt, olyant is írt, hogy lefeküdt vele, s abban sem volt mindig biztos, hogy nem vár-e gyereket tőle. (A boncolás során kiderült, hogy nem.)

►

– Brigi valóban nálunk dolgozott, ennél többet nem tudok mondani – válaszolja Várhalmi István, amikor megkeresem Érden. – Egyébként pedig a rendőrség kétszer is kihallgatott. A jegyzőkönyvben minden benne van, érdeklődjék náluk.

Ha minden nem is, de azért sok minden valóban benne van a jegyzőkönyvekben… Vallomása szerint nem volt viszonya Árvai Brigittával, egyébként pedig aznap este háromnegyed 9-kor még átugrott Logodi László cukrászhoz a közeli Hárslevelű utcába, és visszakérte a tortatartóját. Ezt még lerakta a Leányka utcában, és pontosan 21 óra 18-kor elindult a menyasszonya szüleihez a kőbányai Harmat utcába, ahová egy szűk óra múlva meg is érkezett.

Kérdés az, hogy azok is igazolják-e az alibijét, akikre hivatkozik. Csupán részben. A menyasszonya és annak szülei szerint valóban megérkezett negyed tizenegykor a lakásukra – ám a cukrásztársa, Logodi László tanúvallomása szerint tőle nem kilenckor távozott, hanem már nyolckor.

Két és egynegyed órára tehát kérdéses a férfi alibije. Evvel azonban egy pillanatig sem akarom azt sugallni, hogy ő volna Árvai Brigitta gyilkosa. Annál is kevésbé, mert neki abban az időben nem Seat Toledója volt, hanem Volkswagen Golfja.
Az viszont kérdés, hogy miért emlékezett másképp az időpontokra, mint a cukrásztársa. S ha Logodi László memóriája a megbízhatóbb, akkor mivel töltötte az idejét két és egynegyed órán keresztül?

►

Mi lehet hát a történet megoldása? A nyomozók azóta is csak találgatják. Az mindenesetre közelebb vihette volna őket a megfejtéshez, ha Várhalmi István hajlandó alávetni magát a hazugságvizsgálatnak. Kár, hogy nem tette.

A sorozat legújabb darabját – Anya nem kel fel címmel – a Szabad Föld e heti számában olvashatják!