Hogyan fogták el Horák Nóra gyilkosát?

Amikor kiderült, hogy Horák Nóra gyilkosa alig kétszáz méterre lakik a helyszíntől, felvetődött a kérdés: nem lehetett volna már korábban is elkapni? A döglött aktákról szóló sorozatunkat megszakítva, egyebek között erről beszélgettünk számos sikeres nyomozás vezetőjével, szakértőnkkel, Kovács Lajossal.

– Akkor tehát: nem lehetett volna korábban is elkapni a gyilkost?
– Ha egy szóval kell válaszolnom a kérdésére, akkor azt mondom, hogy nem. Nyugdíjas nyomozóként állandó figyelemmel kísértem kollégáim tevékenységét, és elmondhatom: professzionális munkát végeztek.

– Azért engedtessék meg egy-két kérdés a laikus többség nevében: elterjedt például a híre, hogy a gyilkosnak nem ez volt az első szexuális erőszaka. Miért nem vették elő a listát, ami alapján azonosítani lehetett volna?
– Mert nem szerepel a nyilvántartásainkban. Amikor egyértelművé vált, hogy Horák Nórát nem csak megölték, de meg is erőszakolták, természetesen kigyűjtötték a környéken történt valamennyi szexuális bűncselekmény adatait, de egyikkel kapcsolatban sem merült fel kriminalisztikai azonosság.

– Az áldozaton megtalálták a tettes fanszőrzetét, amely vörös színű. Ezek után nem lett volna érdemes számba venni a település vörös hajú lakóit?
– Nem lett volna értelme. A kérdést természetesen feltették szakértőknek is, akik egyértelműsítették: a test szőrzete és a haj színe között nincs feltétlen összefüggés. S lám, igazuk volt, az elkövető haja nem vörös.

– De a szakálla az.
– Ez igaz, ám ismétlem, a fanszőrzet színéből nem lehet feltétlen következtetést levonni a test egyéb szőrzetének a színére.

– S azt sem tudták, hogy nem cigány elkövetőt kell keresniük?
– Nem tudtuk. Pályafutásom során már mindenféle szőrszínű cigány bűnelkövetővel találkoztam.

– Azért is kérdezem ezt, mert a rendőrség szemére vetették, hogy nem jelezte: az elkövető nem cigány.
– Aki ilyesmit a szemünkre vet, az nincs tisztában avval, hogy milyen következtetések vonhatók le egy szőrszál vagy hajszál színéből. A rendőrség soha nem cigány vagy nem cigány bűnelkövetőt keres, hanem a gyilkost, függetlenül a származásától.

– De azért érzékeltek nyomást, hogy milyen irányba kutakodjanak?
– Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom egy része hol kereste volna a tettest, ám mi ennek semmilyen szempontból nem engedhetünk.

– Ezek szerint sem politikusok, sem a rendőrség vezetői nem igyekeztek a nyomozókat orientálni?
– Nyomást ott éreztek a kollégáim, hogy minél hamarabb eredményt érjenek el. Ez természetes, ám a mi munkánk időigényes „türelemjáték”, amelyet hiába sürgetnek. A kitartásnak viszont a gyilkosságok felderítésének 95 százalékában megvan az eredménye.

– Horák Nóra ügyének a felderítésében miképpen nyomoztak?
– Első körben azt nézték meg a kollégáim, hogy a lánynak voltak-e komoly konfliktusai. Különösen olyanokkal, akik a diszkóban szintén megjelentek. Tudomásukra jutott, hogy azon az éjszakán összekülönbözött némelyekkel, ám ezek felnőtt szemmel gyerekes vitának tűntek fel, amelyek semmiképpen nem vezethettek gyilkossághoz.

– Miért voltak ebben annyira biztosak?
– Legfőképpen azért, mert az elkövető spermájából DNS-t azonosítottak a szakértők. Aki tehát képbe került, attól mintát kértek. Úgy 180 embertől. A szakértői azonosítás csaknem száz esetben meg is történt. Mivel tehát az első kör eredménytelennek bizonyult, felkutatták a diszkó valamennyi vendégét. Ez szintén nem könnyű munka, hiszen több száz embert kellett megtalálni, márpedig a belépőjegyek nem névre szólóak, mint mondjuk, egy repülőn.

– A gyilkost azonban köztük sem találták.
– Éppen ezért tovább tágították a nyomozók a kört: most már arról gyűjtöttek adatokat, hogy a környéken ki látott mozogni valakit azon az éjszakán. Aztán megnézték Kiskunlacháza büntetett előéletű lakóit, majd ugyanezt a környező településekről.

– Pedig elég lett volna, ha a tetthelytől számított kétszáz méteres sugarú körben kutakodnak, a tettes mindössze ennyire lakott tőle.
– Róla is gyűjtöttek adatokat korábban, ám ahogy említettem, semmilyen rendőrségi nyilvántartásban nem szerepel, s a szomszédjai is csendes, visszahúzódó férfinak ismerték. Miért gyanakodtak volna rá korábban?

– Akkor most miért került mégis képbe?
– Körülbelül egy hónapja jött felszínre egy adat arról, hogy azon az éjszakán egy négyfős társaság szórakozott az egyik környékbeli településen. Azonosították őket, s kiderült, hogy amikor Kiskunlacházára visszatérve szétváltak, a későbbi gyilkos azon az útvonalon tartott hazafelé, amelyen az áldozat is.

– Ezt azonnal elismerte?
– Csupán annyit, hogy elhaladt a helyszín közelében.

– A híradások szerint, amikor belépett a nyomozói irodába, már gyanúsnak találták az illetőt.
– Ezt nekem is mondták, ám a nyomozás során ilyen érzésük már többször volt. A biztos a DNS.

– Megtagadhatta volna a gyilkos, hogy mintát adjon?
– Meg, de akkor, azt hiszem, már nem is ment volna haza. Ő azonban egyáltalán nem ellenkezett, annak ellenére, hogy a nyomozó elmagyarázta neki: a minta alkalmas a gyilkos azonosítására.

– Egy hét múlva pedig megérkezett a pozitív eredmény. Gondolom, nem az éjszaka közepén, ám a rendőrök mégis akkor mentek érte.
– Mert biztosak akartak lenni abban, hogy otthon érik. Ennek ellenére a kopogásra nem nyitott senki ajtót, flexszel kellett levágni a zárat.

– Tanúsított ellenállást?
– Mélyen aludt.

– Eléggé furcsa…
– Szerintem is, különösen, hogy egy flex mekkora zajt tud kelteni. Vélhetően csak tettette magát. Utána viszont együttműködővé vált és vallomást tett.

– Mit mondott?
– Erre részben a további nyomozás érdekében, részben kegyeleti okokból nem válaszolhatok. Annyit azonban elmondhatok, hogy beismerte: találkozott Horák Nórával, akit megerőszakolt és megfojtott.

– Érzése szerint finomította a saját szerepét?
– Maradjunk annyiban, hogy még nem ez a végleges vallomása.