Megszületett a mintafeleség

Los Angeles utcáit tízezer sokkal csinosabb, magasabb, bögyösebb, mosolygósabb „latino” lány rója, mégis e pöttöm nőnek sikerült bekerülnie a legmenőbb tévésorozatba (Született feleségek), kihalászni a legkívánatosabb férjet (Tony Parker kosár-király), filmre váltani a tévékarriert (Csak a testeden át), megcsípni egy zsíros reklámszerződést (L’Oreal) és nagyon sok pénzt keresni. „Tonytól kaptam az esküvőre” – teszi le büszkén tizenötezer dolláros, egyedi készítésű Hermes retiküljét. „Meg ezt a gyűrűt is..."

– Kezdjük az esküvővel, amire meghívtátok Párizsba az összes létező rokont és barátot. Mennyiben különbözött ez a lagzi attól, amit új, Csak a testeden át című filmedben látunk?
– Az enyém halál nyugis volt, mondta is mindenki, mitől vagy ilyen nyugodt, legalább egy kis izgalom látszana rajtad... De Tony-val úgy előkészítettük és úgy klappolt minden, ahogy kell.

– Ketten Tonyval? Egy ekkora esküvőt?
– Nem szó szerint, dehogyis! Fölvettünk egy esküvő-szervező csajt, akinek volt vagy tíz lótifutija, azok intéztek mindent, hogy az esküvő előtt és aznap nekem már ne kelljen foglalkozni semmivel. De én alapból is nyugis vagyok. Úgy vagyok vele, ha odakozmál a hús, ihaj, pont az égettet szeretem! Semmin nem tudok kiborulni. Persze nem is akartak idegesíteni, csak később mondták meg, hogy valamelyik busz nem került elő és vagy hatvan vendég órákig topogott egy sarkon, míg szereztek egy másik buszt. A másik meg, hogy beállított egy hívatlan vendég a hajóra. Tudod, kibéreltünk egy nagy jachtot, ott himbálóztunk a Szajna közepén, ahonnan elég nehéz kidobni valakit. Hívtuk a vízirendőrséget, igazoltatták, ráadásul nő volt és kiderült, hogy tök ártatlanul keveredett oda szegény, mert azt hitte, hogy ez egy túrahajó, és kétségbeesve kereste a barátait. Szóval nem volt benne semmi rossz szándék. A végén még egy szelet tortával is megkínáltuk, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baj.

– Aztán visszajöttetek Amerikába, ahol árgus lencsékkel kergetnek a fotóriporterek, hogy mikor gömbölyödik már a hasad...
– Ne is mondd! Ahogy elkezdesz valakivel járni, elindul a találgatás, hogy mikor lesz már az esküvő. Ha összeházasodtál az illetővel, akkor mikor jön a gyerek. Ha megvan a gyerek, mikor jön a válás, és ha az is megvolt, akkor kezdődik elölről az egész. Ismerem!

– És ez sem idegesít?
– Túloznék, ha azt mondanám, hogy nem, de lekopogom, a fotósokkal eddig nem volt semmi komoly összekoccanásom, kivéve, hogy néha tényleg az ember képébe másznak. Mielőtt összeköltöztünk Tonyval, a Hollywood Hills-en laktam, ahol nem volt garázsom és az utcáról kellett becipelnem a közértes szatyrokat. Nem egyszer, nem kétszer ugrottak oda a fotósok, hogy kikapják a kezemből a csomagokat, de sose hagytam, mert még az illúzióját sem akartam kelteni, hogy esetleg haverkodhatnak velem.

– Mióta összeházasodtatok, nyilván még rosszabb a helyzet...
– Attól függ, mi a nap híre. Ha Britney Spears nincs a városban és Lindsay Lohan nem mozdul ki otthonról, akkor a mi házunk körül leskelődnek. Marcia Cross szokott cukkolni, hogy mi van, elutaztál? Mert most a mi kerítésünkön lógnak...