Drogfüggő volt

– Apám ideggyógyász főorvos volt, anyám a művészi pályán koptatta a színpadot. Egyikőjük sem volt igazán sikeres, de maximalista tempót diktáltak. Maguknak is, nekem is – meséli a lány, miközben az óráját nézi, mert  két óra múlva csoportos terápiát vezet drogfüggőknek. – Anyámék önmagukkal és velem sem voltak elégedettek. Ami nekem tetszett, például a két tannyelvű gimnázium, nekik nem. Közgazdaságiba írattak. Utáltam, de meg kellett felelnem. Abban is, hogy csak rövidre nyírt hajat viselhettem. Szégyelltem magam. Irtó szeretetéhes voltam, de ők ezt mintha észre sem vették volna.
– Mi vitt a drog felé?
– Az iskola, ahol vagány társakkal ismerkedtem meg. Másrészt a szüleim válása tízéves koromban, amit botrányosra sikeredett. Másrészt anyám gyógyszerfüggő volt: altatók, nyugtatók, fájdalomcsillapítók dögivel. A kritikus időkben, először ötödikes koromban, nekem is adott a kedélyjavítókból, majd orvoshoz is elvitt. A pszichiáter a depresszió elleni szert is felírta nekem. Beszélgetni, rám figyelni senki nem tudott. A saját bogyóim mellé aztán elszívtam az első füves cigit a suli vécéjében. Majd a sokadikat...

Aztán Vanda beszúrta az egyik szert, de vérmérgezést kapott. Ebből felépült, majd jött a heroin, a kokain már kevés volt, és persze a diszkó-drogokon is rég túlesett már 16 éves korára. Ha nem volt anyag, lopott a barátjával, csak meglegyen a pénz. Rendőrségi ügyek következtek, majd a szülők is képbe kerültek. Vanda viszont költözni akart Jocóhoz, a heroinista harmincas történészhez, akit orvos szülei kitagadtak. Jocónak egy idő után már nem volt mit eladnia. Lopni sem volt ereje. Keverte a nem labortisztaságú drogokat és ivott rá. Jocó rosszul lett a saját születésnapján, rángatózott, de mire a mentők kiértek, meghalt. Vanda gyászolta a barátját. Úgy, hogy egyre többet szúrta magát, gyógyszereket szedett be és ivott rá.

– Feküdtem a kanapén, bámultam a tévét. A végén már annyira rossz bőrben voltam, hogy csak a magam mellett tartott vödörig szédelegtem el, abba pisiltem és hánytam. Nem is léteztem, magatehetetlen nullaként tengődtem – folytatja, majd ismét az órájára pillant. – Menekültem önmagam elől. Öngyilkos lettem. Nem sikerült. Az Országos Pszichiátriai Intézetben kezeltek fél évig. Elvoltam a nagy lila ködben. A kezelő pszichiáterem azt mondta, egyedül Komlón, a Leo Amici Alapítvány segíthet.
– Tényleg segített az ottani terápiás kezelés?
– Kezdetben hülyének tetettem magam, de lehet, hogy az is voltam. Nem tudom. Mindenesetre gondolkodni nem akartam. Mindenkit kiröhögtem, kigúnyoltam. Utáltak. Aztán jött a munkaterápia, ami sikerélményt adott. Kezdtem érezni, valamit én is érek. Majd lassan a társaim is elfogadtak. Jó érzés volt újra embernek lenni. Szerek nélkül. Tisztán. Csaknem két évet töltöttem Komlón. Ha az alapítvány nincs, én sem lennék.
– Milyen volt a kinti életed? Boldogultál egyedül?
– Az elején nem, sokat bizonytalankodtam és féltem. Aztán munkát vállaltam. Bíztak bennem anyámék is. Közben főiskolára jelentkeztem, levelezőre. Gyakran hallgatok zenét, színházba járok, kiállításokra, s drogosoknak csoportterápiát vezetek. Ez jó. Többé nem szeretném elveszíteni az agyam. Fő célom: józannak maradni. Akkor ura lehetek önmagamnak és másokon is segíthetek...

Csiha Katalin pszichiáter szerint sok múlik a szülőkön. Minél szorosabb, őszintébb és szeretetteljesebb a családon belüli légkör, annál kisebb a drogfogyasztás esélye.
Hazánkban minden harmadik 16 éves használt már valamilyen illegális drogot. De akadnak, akik 12-13 évesen beállnak a sorba. Érdemes csemeténkre jobban figyelni: ha szorong, agresszív, ideges, feledékeny, koncentrációs zavarai vannak, hangulatingadozás jellemzi, rémálmokkal, alvászavarral küzd, egyensúlyérzékét gyakran elveszíti, arca szürkés, hirtelen sokat fogy, elsatnyulnak a családon belüli kapcsolatai, új baráti köre lesz, nem jár be a tanórákra és romlik a tanulmányi eredménye.
A függőséget minden olyan drog kialakíthatja, amelyet napi szinten lehet használni. A veszélyesség dózisfüggő.
Túladagolással a legkönnyebben a herointól lehet meghalni. A „fekete laborban” előállított szintetikus, kétes tisztaságú drogok ugyancsak nagyon veszélyesek.
Segítségért érdemes szakemberhez fordulni. A „Drog-stop” éjjel- nappal névtelenül hívható szolgálat száma: 06-80-505-687.