Szemzés lépésről lépésre, kezdőknek

Minden lépés vagy fontos folyamat megértéséhez fényképes illusztrációval segítek. Általában augusztus közepe és szeptember legeleje között szoktam csinálni, így az esetek többségében a rügyek már csak tavasszal hajtanak ki.

Első dolgunk eldönteni, mit szeretnénk szemezni. Azt a fát, amire a szemzés történik, jelen esetben egy Sylvia nevű cseresznyefán (1. kép) – a munka folyamatát ezen fogom bemutatni – előtte sokat kell locsolni. Általában nálam ez a folyamat 2 hétig tart, vagyis minden második nap 1 órát locsolom. Ez nagyon szükséges a jó nedvkeringés beindulásához, ami abban segít nekünk, hogy a kéreg könnyen elváljon a törzstől.

Második dolgunk kiválasztani azt a fajtát, amit szeretnénk beszemezni. Most egy különleges cseresznyefajtát, a Rita nevűt fogjuk választani – egy különleges fáról, amit korábban dr. Apostol János szemzett –, ezen a fán is 7 fajta van (2. kép). Általában már télen kiválasztom, mit szeretnék a fáimra tenni.

Harmadik dolgunk a szemző ág beszerzése. Ezt többféle módon is megtehetjük: vásárolhatjuk vagy ismerősök fáiról is beszerezhetjük. Ha ismerőstől szerezzük be, mindig győződjünk meg arról, hogy a fa erős, életképes, semmilyen betegségnek nincs nyoma, nehogy a mi fáinkat megfertőzze. A harmadik képen kiválasztjuk a megfelelő fáról a megfelelő hajtást a tulajdonos segítségével (3. kép). Arra gondosan ügyelek, hogy a tulajdonos metszőollóját használjam, így elkerülhető a vírusfertőzés, vagyis minden kertben az ott használt szerszámokkal dolgozzunk. Mindig fiatal hajtást válasszunk, nem előnyös a túl erős, de a túl gyenge sem. Nem jó a termőrügy (4. kép), csak a hajtórügy (5. kép), ennek tavasszal minél gyorsabban hajtania kell, nem pedig virágozni, amiből utána úgysem lesz termés, vagy nagyon kicsi lesz, s a növekedést viszont gátolná. Ezután a leszedett ágról eltávolítjuk a hajtás csúcsát és a leveleit (6. kép), kb. 1 centit meghagyunk a levél szárából (7.kép), ennek később még szerepe lesz. Az így kapott vesszőt (8. kép) akár 2 hétig is tárolhatjuk vizes újságpapírba csomagolva (9. kép), utána zacskóban (10. kép), a hűtőszekrényben.

Most már jöhet a szemzés. Ehhez túl sok szerszámra nincs szükségünk: szemzőkés vagy szike is megfelel, rafia vagy valamilyen nejlonos spárga, nem árt feljegyeznünk egy papírra vagy füzetbe a ténykedésünket (11. kép). Én szikével csinálom, mert így minden fánál, fajtánál újat tudok használni. Ez is azért kell, hogy ne vigyek át semmit az egyik fáról a másikra. Legjobb a kora reggel vagy késő esti órákban csinálni, így elkerülhetők a nap káros sugarai. A sterilitásra kell szerintem a legjobban oda figyelni, ezért az új szikepengét és a kezünket is mossuk meg jó alaposan.

A fa ágára vagy a törzsére merőlegesen egy mozdulattal vágást teszünk (12a és12b kép), azért nem jó többször vagdosni, mert ezzel csak a fát roncsolnánk vagy szilánkosítanánk, és rontanánk a megeredés esélyét, tehát minden beavatkozás, amit teszünk, egy mozdulattal történjen.

Ezután a következő vágást is, amit az előző vágás közepétől indítunk lefele kb.1,5 cm-ig (13a kép) így a végén az ágon egy T alakot kaptunk (13b kép), ezt a pengével finoman szétnyitjuk mindkét oldalra (14. kép).

A szemző ágat fejjel lefelé fordítva, a szem alatt kb:1centivel bemetszést végzünk (15.kép) úgy, hogy ne csak a szemet, hanem vele együtt kis fás részt is (16. kép), amit a szem fölött kb.1 centiméterig folytatunk (17.kép). Utána átfordítjuk az ágat és a kívánt helyen az ágra merőlegesen kivágjuk a szemet (18.kép). Azért vágom így, mert ezzel a szem nehezebben tud felcsúszni a kötözés közben. Soha ne érintsük meg a szem vágott részét, és a T vágás belsejét sem szabad kézzel érinteni. Tehát most jött el a kis levélnyél szerepe: ennél fogjuk meg a szemet (19. kép).

Ezt a szemet a T alakba föntről lefele, finoman becsúsztatjuk, teljesen a T tetejéig (20a és 20b kép). Ha nem megy simán a levélszárnál, akkor a másik kezünkben lévő szikével segítünk letolni (21. kép). Az utolsó fél centiben már a szem tágítja magának a helyet, ezzel is segítve, hogy a kötözésnél a szem ne tudjon csúszkálni, elmozdulni (20. kép).

Következő lépés a szem jó fixálása, ehhez spárgát használunk. Ha több fajtát is felrakunk a fára, érdemes több színű spárgával dolgozni. Így tavasszal a spárga leszedésénél könnyen beazonosítható a fajta (22. kép). Ehhez jó segítség a jegyzetfüzet, papír, toll leírni, hogy milyen színnel melyik fára mit tettünk. A szem rögzítésére kb. 2 m spárgát levágunk, így könnyebb betekerni, mint a nagy gombolyaggal, főleg, ha lombkoronába szemzünk.

A spárgát a szemzés alatt megkötjük (23. kép), innen kicsit húzva felmegyünk a szemzés tetejéig, spárgával x alakot képzünk (24. kép). Ezt azért csináljuk, hogy a szem a végleges körbetekerés alatt nehogy elcsússzon. Vigyázva tegyük, hogy a spárga ne tudjon becsúszni a vágásba és a T kihajtott oldalai jól visszafeküdjenek a helyükre. Cél az eredeti állapot visszaállítása, a kéreg jó zárása. Innen ismét lemegyünk a szem alá (25. kép) és elkezdjük a végleges zárását, mostantól szorosabbra húzzuk, és így tekerjük, most már cél a teljes lefedés (26. kép). A szem alatt és a szem fölött egy kicsi rész maradjon szabadon (26. kép). A kötözést úgy fejezzük be, hogy visszafelé tekerve a kiinduló pontnál elkötjük a kötöző anyagot (27. kép). A felesleget eltávolítjuk, ezzel végeztünk is a szemzéssel.

Két hét múlva már meggyőződhetünk a munkánk sikeréről. Az a jó ha, a maradék levélszár magától leesik, vagy ha kicsit megmozgatjuk, könnyen leválik a szemről. Időnként nézzük meg a szemzésünket, ha esetleg nagyon növekedne, akkor picit finoman vágjuk meg a szem fölött és alatt a spárgát, vigyázva, nehogy a szemzésünket megvágjuk. A kötöző anyagot csak tavasszal szabad eltávolítani, mikor már a fa és a szemzésünk is kihajtott, vagyis az első levelek megjelenése után. Majd az ágat célszerű visszavágni úgy, hogy az új szemzésünk legyen az ág vége. Innentől úgy bánunk vele, mint a rendes fákkal, esetleg ha nagyon növekedne, június körül érdemes visszavágni. Ősszel javasolt a lemosó permetezés, tavasszal viszont elengedhetetlen, mivel az első év szokott kritikus lenni. Nagy előnye, hogy idomtalan fákból csinos fákat lehet csinálni: például ha féloldalas a fa, akkor arra a felére szemzünk a törzsbe, ahova az ágat szeretnénk (22. kép).

A gyümölcsfák kombinálási lehetőségei saját faján belül a legkönnyebb: pl. körte-körtével.

Eddig nekem sikerült almára-körte, meggy-cseresznye, cseresznye-meggy, szilva (minden válfaj piros levelű disz és japán is)-kajszi, kajszi-szilva, szilva-őszi (minden válfaj: nektarin, lapos), őszi-szilva, szilva-mandula, körte-nashi, nashi-körte. mandula-őszi.

Tehát nagyon érdekes fákat lehet összevarázsolni. A kombifákat, mert ezeket így nevezik, olyan hobbikertekbe javasolt tenni, ahol helyhiány van és érvényesül az a tulajdonsága, hogy változatos gyümölcsöket terem. Kétféle kollekciót is csinálhatunk. Az egyik lényege, hogy egyszerre terem (ezt gyártanak és árusítanak is kertészetek 2-3 fajtával). Előnye: könnyű permetezni, nagyon szép, amikor érik. Hátránya: 2-3 hét alatt leterem. A másik (én ezt alkalmazom): úgy válogatom össze a fajtákat, hogy egymás után érjenek, így akár 3 hónapig is mindig van új friss gyümölcs. Természetesen így minden fajtából kevesebb terem, de a végére összességében ez is utoléri a többi fát. Hátránya nem olyan látványos, mert mindig csak egy kicsi része érik. Kivéve, ha több faj van összerakva, mert akkor a virágzás egy szép szivárvány és a levelek változatosak egész évben. Sok fajta esetén szinte lehetetlen a permetezés a kora tavasziakon kívül.

Végszóként mindenkinek javaslom, hogy vágjon bele, éppen itt az ideje, csinálja meg a saját alkotását, mert minden egyes megmaradt fajtát később szinte a sajátjának fogja érezni. Végül is erre való a kert: kikapcsolódni, kísérletezgetni, csodát tenni. Célunk volt a cikk készítésekor, hogy mindenki – még az is, aki eddig nem kertészkedett – képes legyen magának megcsinálni a saját kombifáját. Sok sikert kívánok hozzá mindenkinek!

Juhász Vivien felvételei

Képtár: