Kilencvenkilenc bakkecske

– Elégedett a felvétellel?
– Épp most hallgattam vissza, már csak apró finomításokra van szükség. Hogy közönség előtt mondtam el a történeteket, azzal a régi fonók hangulatát akartam felidézni. A mesemondó ott se a falnak mondta el a beszédét. A beszéd Bukovinában mesét jelentett. János bácsi kinézett egy legényt magának és elkezdte: „kilencvenkilenc varjú vájja ki a szemit, kilencvenkilenc bakkecske bassza meg a seggit annak, aki nem hallgatja végig ezt a mondókát.”
– Mi tagadás, jól belelendült! Miért nem lányt nézett ki?
– Mert vele szemben a kilencvenkilenc bakkecske nem lett volna túl elegáns megjegyzés.
– Pajzán mese nincs bátorság nélkül!
– Valóban fő a szókimondás, de nem jellemző a csúnya szavak használata. Soha nem mondom ki egyiket sem, mindent gyönyörűen körül lehet írni. Beleült az aranymadár az aranyfészekbe, mert oda kívánkozott – hogy ez mit is jelent valójában, azt az olvasó fantáziájára bízom.
– A hétköznapi életben is így beszéltek a bukovinai székelyek?
– Néha előfordult, hogy cifrázták. Nálunk például, ha édesapám a vasárnapi ebéd közben olyat mondott, ami ránk, gyerekekre nem tartozott, édesanyám erélyesen rászólt: „Anti, te tisztára ki vagy térve a borozdából!” Ebből tudta, hogy finomabban kell fogalmaznia.

Az interjú teljes egészében a pénteken megjelenő Szabad Földben olvasható!