Élet, jel

A gyermek akkor sérült meg, amikor az őt és társait szállító mikrobusz egy ütközés következtében az oldalára borult, és a jármű maga alá temette.
A rossz hír: azóta is folyik a vita arról, hogy a mentők helyesen jártak-e el, amikor – klinikai halottnak vélvén – mondjuk ki: magára hagyták a gyereket, és az egyébként súlyosan sérült társait kezdték ellátni.
A mentők és az általuk idézett sürgősségi orvostan szerint: „tömeges baleset helyszínén az ellátás különleges szabályok alapján történik. Az életveszélyben levők ellátása elsődleges, őket követik a súlyos sérültek, és ezután kerülhetnek sorra a klinikai halál állapotában lévők közül azok, akik még életjelenségeket mutatnak. Mindaddig, amíg a személyi állomány az életveszélyes és súlyos állapotú sérültek ellátását végzi, komplex újraélesztés nem végezhető. A komplex újraélesztés ugyanis nagy erőket köt le, s ezeket elvonja a kétes kimenetelű újraélesztő tevékenység érdekében a reális túlélési eséllyel rendelkező életveszélyes sérültek ellátásáról.”
Nehéz vitatkozni a szakemberekkel. De próbáljuk átélni valahogy: ezt a még élő kisfiút hosszú percekig, halottként letakarva (!) hagyták a busz alatt. Ha nem jön egy másik mentő – a tűzoltóké –, ma már nincs közöttünk.
Az biztos, tömeges baleset esetén gyorsan, sok szakszerű döntést kell hozni. Meglehet, ez nem mindig sikerül…