Szeret, ő

Meghallván és megértvén a nép óhaját, elrendelte: ettől kezdve 15 százalékos adót vetnek ki a képviselői költségtérítésekre. Azt most akkor hagyjuk is, hogy ilyen mértékű adó csakis nekik, választott eleinknek létezik, mi, a gyarló nép úgy 30 és 90 százalék között adózunk. És az is legyen hagyján, hogy az ő költségtérítésük és költségátalányuk is minimum sajátosnak mondható, hiszen a felnyalt tízmilliókhoz továbbra sem kell semmit sem dokumentálniuk, marad mi volt, a bemondás.
Ami szinte hihetetlen, hogy ennyire nem veszik észre, mennyire elszakadtak a néptől. Hogy ha volt foglalkozás, ami leginkább közutálat tárgyává vált az elmúlt húsz évben, az éppen a képviselőség. Hogy nincs a patkóban immár egyetlen ember sem, akit a nagy többség ne váltana le. Hogy lám, ezt is merik, ennyire nem félnek a következő választástól. De ha félnek is, azért addig még szorgosan kiveszik azt a kis átalányt…
Az megvan, hogy:
A választások után hazamegy a képviselő. Otthon a felesége kérdezi:
– Na, mi történt?
– Vesztettünk.
– Miért, hát hány szavazatot kaptál?
– Összesen hármat.
– Te piszok, akkor neked szeretőd is van!

N. G.