Kettős élet

Kislány kora óta ismerjük egymást, ezért őszinte velem és hiszek is neki. Mint elmondta, kettős életet él. Éjszakánként a Suzy névre hallgató démon kergeti őrületbe a belvárosi lokál férfi közönségét, majd hazamegy, néhány órát alszik, és immár Zsuzsiként lesz megbecsült szociális munkás. Egy családsegítő szolgálatnál dolgozik napközben: megkapja a címet, és már megy is feltűzött hajjal, szemüvegben, smink nélkül. Általában beteg öregeket mosdat, ha kell, megeteti őket, beadja az injekciót, megméri vérnyomásukat, mert minderre van képesítése.

A nappali világ csupán a Zsuzsi nevű, halk szavú szociális munkást ismerte. Egészen a múlt hétig. Mert akkor homokszem került a gépezetbe. Zsuzsi elment egy külvárosi címre egy köszvényes öregúrhoz, akinek betegsége úgy elhatalmasodott, hogy kezelésre is kísérni kellett. Miután kiváltotta gyógyszereit, hazakísérte, még megkérdezte tehet-e érte valamit. Az öregúr ránézett és ennyit mondott: igen, tehet, de nem ma és nem itt. „Arra kérem, Suzy, hogy jövő héten, ha valamelyik este elmegyek a lokálba, ahol táncol, tegyen meg nekem egy szívességet. A száma végén az utolsó ruhadarabját, a melltartóját, kérem, nekem dobja oda. Tudja kedves, én két éve még menő vállalkozó voltam, és minden éjszakámat a bárban töltöttem. Társam lenyúlta a cég összes pénzét, abba rokkantam bele. Most van egy kis megtakarításom, és arra gondoltam, hogy a melltartó örök emlék lesz nekem, és legalább egy napra nekem is lesz kettős életem, és egy közös titkom magával.”