A Bosnyák téri piacon az egyik épület sarkánál ugyanazon a helyen ül egy parasztasszony. Színes főkötőt hord a fején strasszal díszítve, rengeteg szoknyája alatt egy ládikó. Előtte egy másik, azon kiterítve gyönyörű fehér abroszok. Messziről látható, hogy ez a hófehér, apró lyukakkal díszített asztalterítő az, amit a szaknyelv madeirának nevez. Valamelyik nap erőt vett rajtam a kíváncsiság, és megszólítottam az asszonyt. Kérdésemre készséggel válaszolt: – Bizony édes uram, ez madeira, nem drága, ha tetszik, vigye, csak 8000 forint.