Kaland a Ronyva utcában

Nemrégiben az Anyanyelvi szószóló című tv-műsorhoz Budapest XIII.  kerületében, a Vág utcában  forgattunk egy néhány perces kisfilmet egy kereskedelmi - egyébként színes, dicséretet érdemlő - feliratról. Hamar végeztünk a munkával, s elbúcsúzván a forgatáson részt vevő kollégáimtól már indultam is hazafelé, amikor észrevett egy kedves arcú, idősebb nő; fürgén odajött hozzám, s körülbelül ezt mondta: "Kedves Tanár Úr! Örülök, hogy éppen itt találkozunk, mert így megkérdezhetem, ami már régen fúrja az oldalamat. Gyakran végigmegyek itt, amikor a metróhoz sietek, s menet közben mindig ráesik a pillantásom erre a kis utcácskára itt a Vág utca oldalában: Ronyva utca. Ki vagy mi az a Ronyva, akiről vagy amiről utcát neveztek el itt? Én egyszer már a telefonkönyvet is fellapoztam, hogy megtudjam, van-e benne ilyen név, de nem találtam."

{p} Kedves kérdező! Már ott, válaszom után is megköszöntem ezt a nyelvészszívemhez annyira közel álló kérdést. Ezt teszem most is, midőn arra - egy kicsit talán összeszedettebben, mint ott sikerült - itt a lapban is válaszolok.
A Ronyva nem személynév, hanem víznév: a Bodrog jobb oldali kis mellékfolyója. A Zempléni-hegység fölötti szlovákiai területen ered, Kassától keletre, majd nagyjából a szlovák-magyar határ mentén dél felé tartva, Sátoraljaújhelyt érintve beleömlik a Bodrogba, az pedig a Tiszába hömpölygeti tovább a vizét. Hogy ennek a kis folyócskának a neve hogy kerül éppen ide? Úgy, hogy  az a Duna menti keskeny területsáv, ahol a kérdést kaptam, körülbelül éppen a Vág utcától egészen a vagy tizenöt utcával északabbra levő Meder utcáig a Duna kavicsos-homokos hordalékának köszönheti létét. Addig ez a terület is folyómederszakasz volt, kis szigetecskékkel pettyezve. Ennek az emlékét őrzi ezen a vidéken a számos folyónévből alakult, valamint "vizes" foglalkozásra utaló utcanév: Árboc u., Dráva u., Garam u., Révész u., Süllő u., Tisza u., Viza u., Zsilip u. és még jó néhány. Beleillik a sorba a Ronyva u. is.

{p} De nemcsak ezért kedves nekem ez a név, hanem alkotásmódja miatt is. Ugyanis igen érdekes módon, nyelvészeti műszóval  hangátvetés útján jött létre. A Ronyva név szlovák eredetű. Vagy a rovnya nőnemű melléknévi alak, vagy a rovina főnév rejtőzik benne. Ezek jelentése: 'lapos, egyenes', illetve 'síkság'. Egy magyar szó is fejlődött belőle, a róna, amely szintén síkságot jelent. Itt azonban az eredeti rovnya alak vált folyónévvé, csak éppen vny/nyv hangcserével, azaz hangátvetéssel. Ennek a hangátvetésnek jó néhány más szép példája is van nyelvünkben. Gondoljanak olvasóim a mazsola szóra, amely korábban malozsa alakban volt használatos, sőt több helyütt mindmáig él ez a forma is. A név a mazsola őshazájának, a peloponnészoszi Monemvaszia városnak olasz Napoli di Malvasia nevére megy viszsza.

{p} Teher szavunkban pedig a 19. század előtt még az r állt a h előtt - tereh, terh, terő, terü, ahogy több nyelvjárásunk mindmáig őrzi -, nem úgy, mint manapság, amikor már a teher a köznyelvi forma. De még Arany János is ezt írta A walesi bárdokban:  "Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere, / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tereh."
Ilyen a mi nyelvünk. Más népektől is átvesz, befogad szavakat, de azokat többnyire a maga képére formálja, magyarrá teszi. Úgy érzem, erre szolgálnak például azok a szavak is - a mazsolá-tól a Petőfi által oly sokszor emlegetett róná-ig és rónaság-ig -, amelyek ott, a Ronyva utca sarkán eszembe jutottak.