Anyanyelvi őrjárat

{p} Köszönöm a remek kérdést! Örömmel válaszolok. Az éldegél-ben levő -degél végződés úgynevezett gyakorító képző nyelvünkben. Igékhez járul, s nem is annyira gyakorítást, hanem inkább nem túl nagy erőkifejtéssel járó, tartós cselekvést fejez ki. Levélírónk jogosan érzi a "Hogy van?" kérdésre jól illő válasznak az éldegélek alakot, mert van benne valami kedves közvetlenség, amely a társalgás nyelvében többnyire nagyon is elkél. Jó tudnunk azonban, hogy a képzőink nem mind egyformán termékenyek.

{p} Vannak olyan képzők is nyelvünkben, amelyeket szinte mindig hozzákapcsolhatunk a megfelelő - tehát a képzőhöz illő - szófajú szóhoz. Ilyen például az -ás, -és képző, amelyet csaknem minden igéhez hozzáilleszthetünk, ilyen módon főnevet képezve belőle: írŐírás, nevelŐnevelés. De képzőink jelentős része nem ilyen általános érvényű. Nézzük meg erre példának éppen a gyakorító képzőket! Közülük a legtermékenyebb alighanem a -gat, -get képző. Részint tartós, huzamos, részint ismétlődő cselekvést fejez ki. Termékeny képző, de azért nem használható korlátlanul, már csak azért sem, mert jelentése nem teszi erre alkalmassá. Mivel például megszületni, azaz világra jönni csak egyszer lehet, a megszületget ige legfeljebb átvitt értelemben, 'létrejön, elkészül'-féle jelentésben fordulhat elő, eredeti jelentésében nem.
{p} Vannak egyéb gyakorító képzőink is, de azoknak jóval kisebb a felségterületük. Van jó néhány olyan szavunk, amely ezzel vagy azzal a gyakorító képzővel alakult, de új szavak alkotására ezek a képzők már csak aránylag ritkán alkalmasak. Ilyen gyakorító képző a -dos, -des, -dös képzőhármas (csapdos, verdes, lökdös), a -dal, -del, -dál képzőcsoport (furdal, tördel, harapdál), a -kod, -ked, -köd képzősor (kapkod, lépked, röpköd), a -gál, -gél, -igál képzőegyüttes (szaladgál, keresgél, huzigál) s még továbbiakon kívül, azokról most nem szólva ilyen a -dogál, -degél, -dögél csoport is.

{p} Valóban elég ritka, de azért vagy másfél tucat szavunk jött létre általa, s szerepel köznyelvi szótárainkban is: álldogál, csordogál, eddegél, éldegél, fájdogál, folydogál, fújdogál, iddogál, írdogál, járdogál, jődögél, lépdegél, mendegél, nézdegél, sírdogál, szálldogál, üldögél. Levélírónk jogosan érzi furcsának, szokatlannak az égdegél szót, de talán azt is érzi, hogy használata nem elképzelhetetlen, hiszen az égés lassú voltának, csekély erősségének jelölésére nincs is szavunk. Elárulhatom: a nyelvjárások némelyikében éldegél is az égdegél!

{p} Feljegyezték Lovászpatonán s Hódmezővásárhelyen is. S bár mai értelmező szótáraink nyilván aránylag ritka volta miatt nem közlik a szót, a több mint 140 éves, 1873-ban megjelent Ballagi-féle szótárban, tehát akkor, amikor az ég a tűz, ég a lámpa szókapcsolatoknak még sokkal nagyobb szerepük volt beszédünkben, mint ma, bizony, ott találjuk, önálló címszóként. Ott ezt olvashatjuk: égdegél 'lassan, de folytonosan ég'.