A sorsfordító boyne-i ütközet

A boyne-i csatában kerültek szembe egymással. Vilmos herceg győzelmét minden júliusban mind a mai napig megünneplik az orániaiak. Ez a csata adta meg nekik a függetlenséget, amelyet ma is élvezhetnek a kései utódok. Elkeseredett küzdelem zajlott akkor ott az Európa feletti ellenőrzésért.Csapás a Napkirályra. A győzelem garantálta ugyan az angol trónt Vilmos számára, eredeti célja azonban mégsem ez volt, hanem hogy csapást mérjen fő ellenségére, XIV. Lajos francia királyra, akivel az Európa feletti ellenőrzés jogáért küzdött meg. XIV. Lajos, a franciák hiú és ambiciózus Napkirálya akkoriban szinte teljes egészében uralta Európát. Rájött, hogy a katolikus Írország a kulcs, ha térdre akarja kényszeríteni az összevont erőket.

{p} Ebbéli célja elérésében II. Jakab és támogatói voltak a megfelelő eszközök.A XIV. Lajossal szemben álló erők Orániai Vilmos körül csoportosultak, aki gyenge, görnyedt alkatú, asztmától szenvedő ember volt, de képzett tábornok, akit csaknem hősként tiszteltek, amiért visszaszerezte Hollandiát Franciaországtól.

{p} Amikor Vilmos 15 ezres seregével megérkezett Angliába,  II. Jakab támogatói gyorsan szétoszlottak, és a király az ország elhagyására kényszerült.Miután II. Jakabot Franciaországba száműzték, Vilmost és Máriát koronázták meg 1689-ben. A koronázási ceremónia újfajta megállapodáson alapult a monarchia és alattvalói között. Eszerint Vilmos és Mária nem Isten kegyelméből, hanem a parlament által képviselt nép akaratából uralkodott. Ez pedig már komolyan veszélyeztette XIV. Lajos uralmát Európában. A boyne-i csata európai jelentőségű ütközet volt. Csakúgy, mint Vilmoséi, II. Jakab katonái is számos országból (Finnországból, Franciaországból és Németországból) származtak. A jakobinusok fehér papír kokárdát viseltek a kalapjukon, Vilmos emberei zöld ágacskát tűztek fel.1690 nyarán II. Jakab és III. Vilmos a Boyne folyó partján nézett farkasszemet egymással. Egyébként maga a pápa is tartott XIV. Lajostól, s hatalmának megnyirbálását pártolta. A két sereg előőrsei Dundalk északi részén, Moyry Passnál találkoztak.

{p} Egy kisebb ütközet után II. Jakab számára is világossá vált, hogy az övénél jobban felszerelt és lényegesen nagyobb haderővel áll szemben. Francia tanácsadói Dublin felégetését és a viszonylag biztonságosabb nyugati partra való visszatérését javasolták számára, de ő úgy döntött, hogy folytatja a harcot.A mocsár védelmébenEredetileg azt a helyet kereste, amely alkalmas Dublin és Írország gazdagabb déli és keleti részének védelmére. A legjobb föllelhető természetes akadályt választotta, amikor seregét S kanyarban a Boyne folyónál vonultatta föl. Főhadiszállását a folyótól délre fekvő magaslatra helyezte, ahonnan kitűnő rálátás mutatkozott Vilmos északról várható seregére.II. Jakab 26 ezer fős sereget mondhatott magáénak. Mozgékony lovas, dragonyos és francia tartalékos hadtestét Donore település körül, gyalogosait a folyó mentén védelmi helyzetben tartva biztosította a legvalószínűbb ütközőpontokat Oldbridge-nél.

{p} Az egyetlen hidat Slane közelében felrobbantatta.A nagy kiterjedésű, áthatolhatatlan mocsár védte II. Jakab seregének bal szárnyát. A vizes partoldalak és az ingoványos talaj tökéletes természeti akadály volt Vilmos előtt, akinek így a felső kanyarulatnál kellett átkelnie a folyón. Vilmos serege a Boyne folyó északi részéről érkezett meg június utolsó napján, és azonnal ostromhoz látott. Tábornokai közt nézeteltérés támadt a fő támadási célpont helyéről. Vilmos úgy döntött, ő maga választja ki. A koronázási ékszerekben ment le a folyóhoz. II. Jakab tüzéreinek könnyű volt felismerniük, és célba vették. A második ágyúgolyótól megsebesült a vállán. Hatalmas öröm tört ki II. Jakab emberei között, de Vilmos lovára pattant és elvágtatott.

{p} Este Vilmos összehívta a haditanácsot, és tájékoztatta tábornokait a támadás tervéről Oldbridge-nél, ahol át lehet kelni a folyón.Hajnali 5-kor, Vilmos seregének egyharmada ködbe burkolva, az erdő takarásában elindult a Slane folyó felé. A felrobbantott híd maradványaitól távolabb találtak egy gázlót. A túlparton II. Jakab négyszáz ír dragonyosával találták magukat szemben. Száz gránátos a holland dragonyosok támogatásával kelt át a folyón. II. Jakabnak esélye sem volt; megtizedelték őket Vilmos katonái kovás puskáikkal.Amint II. Jakab értesült a sikeres átkelésről, a legrosszabbra gondolt, és abban a hiszemben, hogy Vilmos serege megtalálja az utat a mocsárban és rajtaütnek a bal szárnyon, az ír gyalogosokat Oldbridge-nél hátrahagyva a maradék csapatot a mocsár feletti területre vezette. Ott várta a támadást.Vilmos ezalatt úgy döntött, hogy serege egy részét átküldi a folyón túlra Oldbridge-nél.

{p} Tíz órakor három holland zászlóalj vezette a támadást, tízes sorban gázolva át a Boyne vizén. Az ír gyalogság heves tüzelése ellenére hamar átértek a déli partra, ahol Jakab gyalogsága támadt rájuk. Váratlan fordulatVilmos harcedzettebb és felszereltebb gyalogsága hamar a folyópartra kényszerítette a fölényben lévő ír gyalogságot Oldbridge déli részén. Erre II. Jakab fővezére azonnal ellenük küldte a hatalmas erejű lovagságot. Az ezt követő elkeseredett küzdelemben már Vilmos tábornoka sem tudott áttörést elérni, Vilmost már-már a csata elvesztése fenyegette. Noha előző nap megsebesült, ráadásul asztmájával is küszködött, mégis hadba szállt maga is, amint a harc a döntő ponthoz érkezett. Az ír védelmi vonal a jobb szárnyon is megtört, a katonák a dombon át menekültek Oldbridge-től Donore felé. A menekülő ír gyalogságot lemészárolták, a lovasság a visszavonulás során Duleek és Dublin között harcolt kétségbeesetten.

{p} Az Oldbridge-től való visszavonulás hatására az ellenség déli előrenyomulását gyanító II. Jakab úgy döntött, hogy elhagyja seregét, és elmenekül a csatatérről. De a visszavonulás nem egészen úgy sikerült, ahogy elképzelte. Lovassága a zűrzavarban saját csapatai közül is jó néhány embert megölt Dublin felé tartva. II. Jakab végül meg sem állt Franciaországig, és soha többet nem tért vissza a szigetekre. A harcok nélküle is tovább folytatódtak még egy hosszú éven át. Ám az íreknek nem kellett többé a király, aki magukra hagyta őket. A nagy csata eredményeként Vilmos megtörte XIV. Lajos egész Európára nehezedő zsarnokságát, és ezzel Angliát a világ egyik vezető hatalmává tette.

Nagy csaták -  Boyne 1690. Május  28-án  20 órakor és 29-én 16 órakor.