Anyanyelvi őrjárat

Idézek az interjúból:"A nagy kortársakhoz először az 1943-as könyvnapon jutottam. Az Athéneum sátránál megkérdeztem, van-e József Attila-kötet. Az eladó elküldött a Kossuth Lajos utcába, az egyetemi könyvesbolthoz, a lelkemre kötvén, hogy keressek meg ott egy Birkás Endre nevű urat. Igen, ő az, a nagy novellista, testre is hatalmas ember, amikor bemondtam a nevét, a pincéből kitoronylott egy óriás, mint cet a vízből, hatalmas keze, gigászi szemöldje tiszteletet parancsoló és jóságos." 

{p} Nem azért éreztem örömet, mintha a szemöld egy fikarcnyival is jobb volna a már 1405-ből kimutatható s azóta is folyamatosan használt szemöldök-nél, hanem mert ez a szemöld a 19. század nagy nyelvújítóinak anyanyelvünk iránti szeretetét s művelésére irányuló nagy nemzeti buzgalmát juttatta eszembe. Abban a hősi korszakban a nyelvújítók teljes mellszélességgel kiálltak egy-egy szóalkotásuk s közvetve anyanyelvük mellett, átérezve s másokkal is éreztetve, hogy nem mellékes dologról van szó. A talán legtermékenyebb szóalkotó, Bugát Pál orvosprofesszor például haláláig nem tudta megbocsátani, hogy a rovátkolt barom kifejezésből szócsonkítással általa kiformált robar helyett végül is a mindmáig használatos rovar terjedt el, holott voltaképpen ez is az ő elgondolásának szellemében fogant, csak egy kicsit más formát öltött.De visszatérek a szemöld-höz. Ez történetesen éppen egy a nyelvújítást ellenző, hírhedtté vált röpiratban, a Mondolatban bukkant fel először, 1813-ban.

{p} Ám Kazinczy, noha a röpirat burkoltan őt is csipkedte, hangzása alapján védelmébe vette a szót, s röviddel ezután meg is kezdődött a szemöld diadalútja. Mint A magyar nyelvújítás szótárából, Szily Kálmán nagyszerű munkájából tudjuk, Szemere Pál nem sokkal a szemöld feltűnése után diadallal írja Kazinczynak, hogy a népies vakond szóban már talált is rá analógiát, azaz párhuzamot, mert - mint írja: "Péczelen a vakondok-túrást vakond-túrásnak hívják. Ha a vakond-túrás jó, nem rossz a vakond is, s tehát e szerént a szemöldöt a Czinkék s Beregszásziak (mindenfajta nyelvújítás ellenzői - G. L.) is eltűrhetik hiba nélkül." A kor kisebb-nagyobb írói közül többen is elkezdték használni a szemöld-öt, s hétkötetes értelmező szótárunk még Mikszáthtól is idéz ilyen mondatrészletet: "neheztelve húzogatta fel vastag ősz szemöldeit". Ami a vakond-ot illeti, az csakugyan a nyelvújítás idején tűnt fel először, s többé-kevésbé vagylagos változatává lett a vakondok-nak. Ez olykor zavart is okozhat, mert egy "Vakondok az út szélén!"-féle felkiáltás bizonytalanságban hagy afelől, hogy egy vagy több vakondokra vonatkozik-e.

{p} Legújabb szótárunk, talán éppen ezért, az eredetibb, már a 14. század óta élő vakondok formát tekinti fő változatnak, a vakond-ot bizalmas hangulatúnak minősíti. Más szótárak nemigen tesznek köztük különbséget. A vakondtúrás összetételben azonban a rövidebb forma vált általánossá.A két, szinte egy időben felbukkant csonkított - úgy is mondhatnánk, többes számot sugalló végétől megszabadított - szavunk közül tehát a vakond életútja látszik hosszabbnak, a szemöldök nyelvújítók alkotta párja, a szemöld immár a kiveszés küszöbén áll. Nyelvtörténész nyelvművelőként ezért is örültem annak, hogy íme, azért még most, 2004-ben is jelen van nyelvünkben. Szemöld és vakondGRÉTSY LÁSZLÓKöltészetünk kiemelkedő alakjának, a tavaly már 75. életévét is betöltött, Kossuth-díjjal kétszer is kitüntetett Juhász Ferencnek egy régi könyvnapra való emlékezését olvasom egyik napilapunk tudósítójának a költővel készített interjújában. Idézek az interjúból:"A nagy kortársakhoz először az 1943-as könyvnapon jutottam.

{p} Az Athéneum sátránál megkérdeztem, van-e József Attila-kötet. Az eladó elküldött a Kossuth Lajos utcába, az egyetemi könyvesbolthoz, a lelkemre kötvén, hogy keressek meg ott egy Birkás Endre nevű urat. Igen, ő az, a nagy novellista, testre is hatalmas ember, amikor bemondtam a nevét, a pincéből kitoronylott egy óriás, mint cet a vízből, hatalmas keze, gigászi szemöldje tiszteletet parancsoló és jóságos."Tehát ma is él, legalábbis fel-felbukkan még ez a nyelvújítók által alkotott szemöld forma a megszokott, eredeti szemöldök helyett, örvendeztem magamban. Nem azért éreztem örömet, mintha a szemöld egy fikarcnyival is jobb volna a már 1405-ből kimutatható s azóta is folyamatosan használt szemöldök-nél, hanem mert ez a szemöld a 19. század nagy nyelvújítóinak anyanyelvünk iránti szeretetét s művelésére irányuló nagy nemzeti buzgalmát juttatta eszembe. Abban a hősi korszakban a nyelvújítók teljes mellszélességgel kiálltak egy-egy szóalkotásuk s közvetve anyanyelvük mellett, átérezve s másokkal is éreztetve, hogy nem mellékes dologról van szó.

{p} A talán legtermékenyebb szóalkotó, Bugát Pál orvosprofesszor például haláláig nem tudta megbocsátani, hogy a rovátkolt barom kifejezésből szócsonkítással általa kiformált robar helyett végül is a mindmáig használatos rovar terjedt el, holott voltaképpen ez is az ő elgondolásának szellemében fogant, csak egy kicsit más formát öltött.De visszatérek a szemöld-höz. Ez történetesen éppen egy a nyelvújítást ellenző, hírhedtté vált röpiratban, a Mondolatban bukkant fel először, 1813-ban. Ám Kazinczy, noha a röpirat burkoltan őt is csipkedte, hangzása alapján védelmébe vette a szót, s röviddel ezután meg is kezdődött a szemöld diadalútja. Mint A magyar nyelvújítás szótárából, Szily Kálmán nagyszerű munkájából tudjuk, Szemere Pál nem sokkal a szemöld feltűnése után diadallal írja Kazinczynak, hogy a népies vakond szóban már talált is rá analógiát, azaz párhuzamot, mert - mint írja: "Péczelen a vakondok-túrást vakond-túrásnak hívják.

{p} Ha a vakond-túrás jó, nem rossz a vakond is, s tehát e szerént a szemöldöt a Czinkék s Beregszásziak (mindenfajta nyelvújítás ellenzői - G. L.) is eltűrhetik hiba nélkül." A kor kisebb-nagyobb írói közül többen is elkezdték használni a szemöld-öt, s hétkötetes értelmező szótárunk még Mikszáthtól is idéz ilyen mondatrészletet: "neheztelve húzogatta fel vastag ősz szemöldeit". Ami a vakond-ot illeti, az csakugyan a nyelvújítás idején tűnt fel először, s többé-kevésbé vagylagos változatává lett a vakondok-nak. Ez olykor zavart is okozhat, mert egy "Vakondok az út szélén!"-féle felkiáltás bizonytalanságban hagy afelől, hogy egy vagy több vakondokra vonatkozik-e. Legújabb szótárunk, talán éppen ezért, az eredetibb, már a 14. század óta élő vakondok formát tekinti fő változatnak, a vakond-ot bizalmas hangulatúnak minősíti. Más szótárak nemigen tesznek köztük különbséget. A vakondtúrás összetételben azonban a rövidebb forma vált általánossá.A két, szinte egy időben felbukkant csonkított - úgy is mondhatnánk, többes számot sugalló végétől megszabadított - szavunk közül tehát a vakond életútja látszik hosszabbnak, a szemöldök nyelvújítók alkotta párja, a szemöld immár a kiveszés küszöbén áll. Nyelvtörténész nyelvművelőként ezért is örültem annak, hogy íme, azért még most, 2004-ben is jelen van nyelvünkben.