Foltozott zománcos fazék

Diszel valaha önálló falu volt, ma Tapolcához tartozik. Sokan talán nem is hallottak róla, pedig a múlt emlékei mellett most is híres valamiről. Itt található az Első Magyar Látványtár, a régi malom felújítása után született speciális múzeum, ahol évente más-más időszaki kiállításban gyönyörködhetnek az érdeklődők.

KultúraPethes József2004. 06. 25. péntek2004. 06. 25.
Foltozott zománcos fazék


Az alapítványi kiállítóház gazdája, Vörösváry Ákos fiatalkorától kezdve lelkes műgyűjtő. A képzőművészeti alkotások mellett rengeteg olyan tárgyat találhatunk a gyűjteményben, amelyekről sokan nem tudják elképzelni, hogyan kerülhettek az érdeklődési körébe.
{p}- Sokarcú a gyűjteményem, s ha megkérdezik tőlem, mit gyűjtök, nem is tudok rá válaszolni egy-két mondatban - mondja Vörösváry Ákos. - Nem állítottam mesterséges korlátokat e tevékenység elé, mert elsősorban kiállításokban gondolkodom. Ahogy egy író szavakkal, mondatokkal fejezi ki magát, én a közszemlére tett tárgyakkal beszélem el azt, ami éppen foglalkoztat.
- Mit tud elmondani olyan tárgyakkal, amelyeket sokan kidobnak, vagy éppen hagyják őket porosodni a padláson?
- Azt, hogyan lehet, sőt, hogyan kell másként viszonyulnunk a tárgyainkhoz, mert ez is szükséges ahhoz, hogy szebb és tartalmasabb legyen az életünk. Szememben alig létezik kiselejtezhető tárgy, a régiek között pedig egyáltalán nem voltak ilyenek. Sajnos, ahogy meghalnak az idős emberek, az örökösök általában megszabadulnak a régi tárgyaktól. Gyűjteményem nem egy darabjára leltem rá lomtalanításkor. Kiállításom címe Minden mulandó. Csupa drámaian pusztuló holmi, tárgy található benne. Ilyen bemutatót nem szoktak rendezni, ám ezek az eszközök tükrös vitrinekben, megtisztítva várják az érdeklődőket. Nem úgy, ahogy az árokparton rábukkantunk, hanem méltóságot adva nekik. Szerencsére szépnek találták a kiállítást a látogatók is, akik elismerésüket fejezték ki a vendégkönyvi beírásokban.
{p}- Napjainkban már nem ragaszkodunk annyira használati tárgyainkhoz?
- Legközelebb a megbecsült tárgyakat mutatom be. Ebben a rohanó világban, amikor egyszer használatos fényképezőgépeket gyártanak, ha kifogy a film, eldobják a gépet, valamire fel kell hívnom a figyelmet. Azoknak az embereknek szeretnék emléket állítani, akik, ha kellett, húszszor megfoltoztak egy zománcos fazekat. Van olyan bicikligumim, amelyen hat-nyolc ragasztás tarkállik, vagy cipő, amelyet többször talpaltak, és a felső része is tele van foltokkal. Amikor a kaszakő elvékonyodott a használatban, foglalatba tették, és tovább használták; nem beszélve a többször hegesztett kaszapengéről. Birtokomban van egy fűrész, amelynek a pengéje két helyen is eltört, de megjavították, és továbbra is fűrészeltek vele. Két öreglegény testvér tulajdonában volt. Amikor felajánlottam nekik, hogy adok cserébe egy újat, egyikük akkor sem akart megválni tőle. Azt is szeretném sugallni, hogy az egészséges ragaszkodás ki ne vesszen az emberből.
- Mostanában miért dobunk ki majdnem mindent, ami hibás?
- Mintha röstelkednénk, ha meg kell javítani valamit, inkább újat veszünk. Az is igaz, hogy kis javítóműhelyek már alig léteznek, és sokszor a reparálás többe kerül, mint az új tárgy. Sokan most abban a hiszemben vannak, hogy efféle holmi csak szegény emberektől származhat. Nem mind. Akadnak gazdag környezetből előkerülő példányok is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem a szűkös anyagiak miatt javítottak meg valamit, hanem azért, mert ilyen volt a szemléletük. Erre a szemléletre szeretném felhívni kortársaink figyelmét. Nem kell szégyellni az ősök tárgyi hagyatékához való ragaszkodást. Továbbra is gyűjtöm a szépen megjavított tárgyakat, amelyek életét hosszú évekre meghosszabbították a gazdáik. Ha van valakinek ilyen a birtokában, ne dobja ki, a Látványtárban helye lesz.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek