Hallgattassék meg a másik fél

Az ember és a kutya kapcsolata mintha megmérgeződött volna. A hűséges cimbora, a gazdája sírhantján halálba szenderedő barát, a lavinából betemetett turistát mentő, vakot kalauzoló buzgó segítő képét lassan felváltotta egy acsarkodó, öreget, gyereket marcangoló dühödt vadállat imázsa. Naponta látom ezt a szembejövő idegenek tekintetében, amint két és fél kutyámmal sétálok.

KultúraPalágyi Béla2004. 06. 04. péntek2004. 06. 04.
Hallgattassék meg a másik fél

Így aztán fajunk legősibb társának brutális legyilkolásához az aberrált állatgyűlölők számára meg is lett az ideológia. A további eszkalációban az ember volt okosabb: megalkotta az állatvédelmi törvényt. Várható volt azonban, hogy hamarosan megszólal a másik fél is. Így történt: Budavári Berni Artúr odakuporodott a számítógép elé, és a klaviatúrát körül-ményesen uralva széles tappancsával csak lepötyögtette az Artúrkönyvet. Elmondja benne Artúr, hogy kutyát csak az engedjen közel magához, aki életre szóló barátságot akar! És a gazdi még akkor is csak a töredékét nyújtja érzelemben mindannak, amit négylábú társa visz a közös kapcsolatba, mivel a kutya számára a falkavezérként elfo-gadott ember a Mindenható. Vannak kínos mellékkörülmények, melyek átmenetileg megzavarhatják a feltétel nélküli rajongást - ilyen a fajfenntar-tással kapcsolatos teendő, az étkezés (no és a halál) -, de tudni kell, hogy az utolsó sóhajtás akkor is a gazdié. A könyv persze nem jópofa kutyaidill, melyet zsákos kutyatáphoz ajándékoznak majd a szaküzletekben, hanem mélyreható esszé, ami a kutya apropóján az emberről (is) szól, hiszen (most már elmondhatjuk) Artúrnak a megírásban Szücs Gábor segített, akit a kutyabarátok körén kívüliek talán az egykori Kurír főszerkesztőjeként ismerhetnek.

{p} Az egy szuszra elfogyasztható szellemi táplálék az olvasóban számos továbbgondolásra érdemes ötletet szül. Jómagam arra gondoltam, hogy haszonállataink végül valamenynyien az ember keze által pusztulnak el a vágóhidakon. Valamelyik faj fennmaradásának kényszere az evolúció során nem csihol-e olyan szikrát az áldozatok génjeiben, amely az ősellenséggel, az emberrel szembefordítaná őket? No persze ha lenne is ilyen kósza ötlete a természetnek, ez sok százezer éves lecke volna, ami már csak azért sem vonatkozhatik a kutyára, mert, mint Artúr elmondta, ők most azon a szinten vannak, ahol mi emberek voltunk százötvenezer évvel ezelőtt. Tehát várhatóan százötvenezer esztendő múltán két kutya ül majd a kávéházban, és ostoba embervicceket mesél egymásnak.


{p} Így aztán, ha valami problémájuk lesz, odamennek a gazdihoz, és értelmesen megbeszélik egymással. Arról már igazán nem szólva, hogy a kutya - legalábbis nálunk - nem számít haszonállatnak a szó hentesüzleti értelmezésében...Huncut, csavaros könyv azért ez az Artúr-írás! Miközben egyértelmű üzenet az embernek a kutyák világából, képes olyan érzelmi húrokat is megpendíteni, amelyek annak idején a Love storyt tették világsikerré. A végén "szem szárazon nem marad", hatása felér legalább egy paragrafusával az állatvédelmi törvénynek. Az elmúlás egyik idősíkjában elbúcsúzunk a hűséges berni pásztortól, de közben az is átvillan az agyunkon, hogy mi is csak haladékot kaptunk az élettől: a kutya tíz-tizenöt évig él, és a világmindenség naptárán mi is csak valamivel tovább... Addig is: szeressük a kutyát, aki mindenét - még irigyelt farkas mivoltát is - odaadta az emberért.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek