Az ivópohár

Elnézem a kicsit kopott poharat, rajta a felirat: Éljen! Vajon mi éljen: Kossuth apánk, Ferenc Jóska vagy egyszerűen csak az élet? Mert akkor - s már meg is kezdem az időutazást, mondjuk, 1894. július 25-e délutánjába - éppen nagyon jó élni! A füredi promenád fel-alá korzózó, fordulóként egyet kortyintó hölgyei és urai szerint biztosan, hiszen az egyre virulóbb fürdőváros sok mulatsággal szolgál. Persze mindenkit a másnapi Anna-bál izgat legjobban, amelyre készen várják már a káprázatos toalettek a hölgyeket, beleértve persze a bálkirálynői címre pályázó kisasszonyokat. Ők most a térzene felcsendülő dallamaira figyelnek, és félszemmel a fess tramburmajort lesik. Akinek snájdig bajusza bizony még a mamák szívét is megdobogtatja...És persze egyiküknek sem lehet fogalma arról, hogy alig néhány száz kilométerrel délebbre, egy szarajevói ház mélyén éppen most sírt fel egy újszülött. A jelenlévő asszonyok mind azt jósolják, a fiúcska áldást hoz a családra. Boldogan mosolyognak, amikor a gyermek fekete szeme kinyílik  - és Gavrilo Princip először pillant rá Európára.