Dudák és dudások

"Aki dudás akar lenni?" címmel időszaki kiállítás nyílt Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. A tárlat Közép-Európa legnagyobb népihangszer-gyűjteményének gazdag anyagából válogatva élményszerű, szemléletes, interaktív formában mutatja be a kutatók munkájának gyümölcsét.

KultúraLovass Ildikó2004. 07. 30. péntek2004. 07. 30.
Dudák és dudások


A fúvós hangszerek családjában kiemelkedő helyük és szerepük van a dudáknak, hiszen Eurázsiában, a Földközi-tenger medencéjében nincs olyan nép, amely valamelyik típusát ne használta volna, illetve ne használná napjainkban is. A duda jelenléte az elmúlt ezer évben kimutatható a zenei élet számos területén, sőt a skótoknál, az íreknél, a bolgároknál nemzeti szimbólummá vált.
A tánczenére és énekkíséretre alkalmas dudát a kora középkortól királyi mulattatók, főúri zenészek, pásztorok és jobbágyok egyaránt fújták. A XIII-XIV. században épült alsóörsi templom külső oldalfalán nagyméretű freskón látható egy dudán játszó muzsikus jellegzetes testtartása. A nádsíppal működő hangszerek közül kuriózumnak számít egy VII. századi, madárcsontból készült avar kettős sípszár, hat-hat játszólyukkal, de érdemes szemügyre venni a balkáni, a kaukázusi sípokat, a kínai szájorgonát, a cseremisz és tunéziai dudát is.
A dudaelven működő hangszerek forrása a főként nádból, ritkábban bodzából, esetleg tollszárból készült síp. Két alapvető típusa a szimpla, klarinétszerű, és a dupla nádas, oboaszerű síp. Ezeket megszólaltathatták a szájüreg segítségével vagy a tömlőbe helyezett bőrzsák levegőnyomásával is. A dudák egy része úgynevezett tömlőre nyúzott állatból - kecskéből, kutyából, juhból - készült. Az állat nyakbőréhez illesztették a gombszerűen kiképzett dudafejet, amibe méhviasszal erősítették a sípszálat. Az észt dudák tömlői a szürke fóka gyomrából készültek.
A kiállítás remek példánya az állatbőrből formára szabott, sötétzöld bársonyborítású, míves francia hangszer, a tökéletesen kivitelezett skót duda marhabőrből, ébenfa és csont alkatrészekkel. Egy-egy parádés darabot faragással, tükörberakással, fémdíszítéssel, rézveretekkel díszítettek. Szeged környékén a dudafejeket menyecske, ember, kosfej formára faragták, majd festették.
A dudát nevezték az ördög hangszerének, de a tündérek ajándékának is. A dudások nem mindennapi képességekkel rendelkeztek, ezért az európai népek irodalmai szerint kapcsolatban álltak természetfeletti lényekkel is. A tudás megszerzése a hiedelmek szerint a tündérek, boszorkányok, ördögök segítségével sikerülhetett. Erre rímel a címadó idézet József Attila verséből, amely jól kiegészít Karinthy Ferenc elmélkedése: "Alá kell szállnod a poklokra, de vissza is kell buknod onnan, különben nem tudod eldudálni, amit átéltél."
Napjainkban reneszánszát éli az évezredes hangszer, amelyet egyre többen használnak. Játszani rajta nem könnyű, ám néhány év pokoljárás után a muzsikusnak és hallgatójának egyaránt sok örömet szerezhet.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek