Messze van-e Csobánka Tibettől?

Ha tibetológusról szól egy cikk, talán senkit nem érdekel, mi történt, mielőtt az illető találkozott volna ezzel a kultúrával, amely magával ragadta, és azóta sem eresztette el. Pedig nem érdektelen, mit keres Tibet és Csobánka hegyei között Nagy Zoltán tibetológus.

KultúraTörök Monika2004. 07. 16. péntek2004. 07. 16.
Messze van-e Csobánka Tibettől?


A tibeti nyelvet a szépemlékű ven. dr. Hetényi Ernőnél - alias Láma Padmakirti Dharmavadzsránál -, az idén 52 esztendős Buddhista Missziójánál kezdte tanulni. Talán a fiatalkori nyitottság a titokzatosság, a misztikum iránt, a hatvanas évek komplex diák- és hippimozgalmai, melyek egyúttal a Kelet egzotikumát is magukkal hozták, talán más volt az ok. Hetényi Ernő szerepét sokan vitatják, de kiváló ugródeszka volt esetében az ELTE belső-ázsiai tanszéke felé. Ott előbb a tibeti, majd a mongol szakot végezte el, de hála az akkori tanszékvezető "rögeszméjének", hallgatóinak "kényszerűségből" bele kellett kóstolniuk mind a tibeti nyelv rokonainak (kínai, burmai, lao, moszo, csuang, thai stb.), mind a mongol nyelv rokonainak (számos török nyelv, mandzsu és a szibériai nyelvek) tanulmányozásába.
Nagy Zoltán ezt nagyon élvezte. Különösen érdekelte a kultúrák nyelvi egymásra hatása, mely a buddhizmus terjedésére figyelve volt nyomon követhető. Ha eloszlanak az ember fejében a Tibethez mifelénk tapadó lila ködök, miután az ember megismerkedik a vallással, a történelemmel, az irodalommal, a tudományokkal, kiválaszt magának valamit, ami a legjobban érdekli. Nagy Zoltán esetében ez a tibeti orvostudomány volt. A könyvekből összeszedhető ismereteket a burjátoknál, a mongoloknál, majd magában Tibetben sikerült fejlesztenie. Ezután néhány évig reménytelinek tűnt a tibeti orvostudomány elemeinek magyarországi bevezetése is. Olyannyira, hogy ez a rendszer belekerült a természetgyógyászatról szóló 1997-es miniszteri rendeletbe. Az elméletre az ELTE-n okította az érdeklődő hallgatókat. Egy idő után azonban kiderült, hogy a tű fokán a tevén kívül többek között ő is nehezen jut át, így jelenleg úgyszólván a teljes tibeti orvosi irodalom alussza Csipkerózsika-álmát eredetiben a könyvespolcán.
{p}Sok időt töltött Belső-Ázsia különféle részein, Tibetben, Mongóliában, Burjátiában, az ujguroknál és másutt. Első tibeti utazásakor - amikor Peking felől igyekezett megközelíteni az "Istenek földjét" (ez Lhásza, Tibet fővárosa nevének jelentése) - a Tienanmen téri események módosították terveit, a tankok zordul arra intették, hogy ideje útba ejteni a szomszédos Mongóliát. Másodszorra sikerült bejutnia Tibetbe. Egy dokumentumfilmje köszönhető az utazásnak.
Az eleinte a régi könyvekhez kötődő megközelítés egy idő után átcsapott a ma vizsgálatába. Nagy Zoltánt a tradíciók mellett egyre inkább érdekelni kezdték a buddhizmushoz kapcsolódó mai jelenségek, Tibettől a Góbi-sivatagig. Ámde Kelet-Közép-Európában is érdekes folyamatok zajlanak a vallás területén. Ezeket most a Vallási Információs és Oktatási Központ elnevezésű alapítvány munkatársaként vizsgálja.
Gondolták volna, hogy van ma olyan szervezet, amelynek célja a hívők és nem hívők közötti kapcsolat javítása? Amely a vallási türelmetlenség megszüntetésére közeledést kezdeményez a hitek képviselői között? A csobánkai székhelyű Vallási Információs és Oktatási Központ Alapítvány (Vinok) olyan regionális szervezet, mely Közép- és Kelet-Európában buzgólkodik a vallásszabadság védelmén, ami alapul szolgál a vallások közötti párbeszéd folytatásához is. Az alapítvány, melyben együtt dolgoznak különböző vallások képviselői, számos olyan szervezettel szövetkezik, melyek hasonló célokat tűztek ki maguk elé.
Mindez talán még nem sok. De ha a kérdést úgy tesszük fel, valóban eleget tudunk-e egymásról keresztények, zsidók, mohamedánok és buddhisták ahhoz, hogy önfeledten gyűlöljük vagy szeressük egymást, mindjárt világosabb lesz az alapítvány ténykedésének értelme. Gyakran ugyanis éppen az ilyen félvállról vett ismeretek hiányoznak ahhoz, hogy elfogadjuk egymást, s tudjuk például, hogy miért nem illik ortodox zsidót szombat este bulizni vagy mohamedán barátunkat péntek esti diszkóba hívni. Ezért is folytat az alapítvány megfigyelő, úgynevezett monitoringtevékenységet a vallásszabadsági kérdések és a vallási eredetű konfliktusok területén a közép- és kelet-európai régióban, a Közel-Keleten és a volt Szovjetunió utódállamaiban. Oktatási szervezet minőségében számtalan megvalósult konferenciát tartott e tárgyban - és még több van egyelőre tervben.
Tibet és Csobánka. Végtére is: nincsenek is olyan távol egymástól.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek