Mezítláb az aknák között

- Miként élte meg, hogy nem tud, vagy éppen nem akar idomulni a mások által alkotott szabályokhoz?
- Volt bennem egy nagy adag lázadás. De ez a korral eltompul, ha az ember már nem látja olyan feketén-fehéren a világot. Nincs mindennek ilyen éle; a dolgok egymásba folynak. De persze sok minden fel tud még dühíteni - például a sznobizmus. Bár... inkább meglep. Igen, én folyamatosan meglepődöm. S nem véletlen, hogy a munkáimban erről beszélek: transzvesztita művészt szerepeltetek, vak lányt, tolókocsis táncost, esetleg az öregekkel való bánásmódról szólok. Az ilyen problémák mellett egyszerűen nem tudok elmenni!
- A lázadóból egyszerre csak elismert, befutott művész lett. Jellemező módon előbb külföldön aratott hatalmas szakmai sikereket, s itthon csak ezután kezdték elismerni a munkáját. Nem ijesztette meg, hogy egyszer csak, ha kénytelen-kelletlen is, elfogadták? Hisz annak, aki valami ellen lázad, s hirtelen elfogadják, nem biztos, hogy könnyű eldönteni, hogyan tovább.
- Nem ijesztett meg, mert nem fogadtak el. Még ma is ugyanazokkal a gondokkal küszködöm. Igaz, van egy társulatom. De a létezésünkért ugyanúgy harcolnom kell. Csak kívülről látszik mindez Kánaánnak. Besoroltak az ötven legsikeresebb ember közé, de ebből inkább hátrányom, mint előnyöm származott. Mert egyszerre elkönyveltek sikeresnek és gazdagnak. Ami persze nem fedi a valóságot.
{p}- Furcsa dolog a siker! Ellentétes érzéseket vált ki.
- Egész biztosan jó néhány ember utál a szakmában. Én meg próbálok lehetőleg mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani. Nagy az ellenségeskedés. S ez a legrosszabbul finanszírozott szakma. Ráadásul nagyon sokan vagyunk! Szinte olyan itt létezni, mintha mezítláb mászkálnál, aknák között.
- Miből lehet megítélni, hogy egy adott produkció jó? Hiszen aki sikeres, amellől könnyen eltűnnek az őszinte társak!
- Fogalmam sincs. Remélhetőleg minden előadásomban van talán öt-tíz olyan perc, amit jónak gondolok. De egyiket sem tartom tökéletesnek. Nagyon nehéz. Hiszen ez annyira szubjektív!
- Nem kínozni akarom! Csak az érdekel, hogy elismert művészként is megmaradtak-e azok a fix visszajelző pontjai, amelyekből lemérheti, hol tart. Mert a sikeres emberhez, a hozzá fűződő kapcsolathoz már személyes érdekeltségek is tapadhatnak, amelyek nagyban befolyásolják mások őszinteségét - sajnos nem a jó irányba.
- Nem tudom, kinek lehet hinni. Talán a munkatársaimnak... Mindig is magányos voltam. Ha bajba kerülnék, lehet, hogy egyszerre mindenki elfordulna tőlem. Kevés igazi barátom van.
{p}- Ön legalább őszinte. Manapság egyre nehezebb megtalálni azt a megszólalást, amellyel ki lehet zökkenteni a befogadókat a sok impulzus közül, ami mindennaposan éri őket.  S innen nézve érdekes az a folyamat, ami a művészi alkotások témaválasztásában mutatkozik. Ezek alapján ma az provokál, az hökkent meg, ha egyre őszintébben és kegyetlenebbül beszélünk arról, kik is vagyunk valójában.
- Szerintem azt is meg kell mutatni, hogy milyenek vagyunk. És sokszor humoros formában. A miértekre nem tudok válaszolni, de fölteszek egy halom kérdést. Fontosnak tartom az álmokat. Van bennem egy jó adag konzervativizmus is, de könnyedén meg tudok tőle szabadulni. S szerintem fontos, hogy mindezt nőként, tehát nem brutálisan fogalmazom meg. Nagyon zavar, hogy kevés a nő köztünk. Ezt az alkotóművészekre értem. De hát borzasztó nehéz nőként talpon maradni. Pedig mi sem vagyunk kevésbé tehetségesek, mint a férfiak. Ám a harc a folyamatos fennmaradásért nehéz.
- Önnek miként sikerül?
- Úgy, hogy jó néhányszor hülyének tettettem magam. Meg valahol "falusi", kemény és ugyanakkor gyermeki erő van bennem.
- Érdekes lehet olvasni az előadásai nyomán egy-egy elemző véleményt. Feltételezem, sokszor olyat is belegondolnak az úgynevezett okos emberek, ami az alkotónak meg sem fordult a fejében.
- Igen. Találkozom olyasmivel is, ami nekem eszembe sem jutott. Van úgy, hogy valamit félreértelmeznek, és még rosszallják is. Ma már egyre több kritikát kapok.
{p}- Ez egy folyamat? S ha igen, vajon miért?
- Ez is összefügg a sikerességgel; az embereket egyre inkább bosszantja. Borzalmasan ellentmondásos helyzet. Pedig én nem változtam. Mégis, sokszor nekem kell kedvesebbnek lennem. S még kedvesebbnek, hogy valahogy ellensúlyozzam. Férfiakkal is ment már tönkre kapcsolatom azért, mert én voltam a sikeresebb.
- Hiába a névleges egyenjogúság, a nőknek még mindig többszörösen kell bizonyítaniuk és a sokszorosát kell megfizetniük mindennek és mindenért.
- Ha egy férfi fölemeli valamiért a szavát, akkor azt mondják, húú, de kemény! A nőnél meg azt, hogy egy hisztérika. Nehéz nőként, rendezőként helyt állni. Sokszor valóban hisztérikusnak tűnhetek. Folyamatosan elnézést kell kérnem azért, mert nő vagyok és ismert. Ugyanakkor nem vagyok az a művész, aki hanyagul keresztbe veti a lábát, és lazán elnyújtózkodva nyilatkozgat. Én csak az tudok lenni, aki éppen abban az adott pillanatban vagyok. S csak ezt tudom közölni a darabjaimmal is. Nem gyűjtöm az újságcikkeket, nem csinálok magamról nagy archívumot sem. Óriási rendetlenség van a rólam megjelent anyagokban, és a kisfiam, Milán most éppen azokkal játszik.
- Számos cikk nem is ér ennél többet. Nem lehet könynyű azoknak, akik folyton a múltbeli nyilatkozataival szembesítik, arra építenek föl egyfajta önre vonatkoztatott koncepciót.
- Igen. Általában meglepetést szoktam okozni. S ezt sajnos meg is engedem magamnak.
{p}- Sikerült megtalálnia a helyét?
- Ez a világ olyan törékeny. Úgy érzi az ember, hogy egy adott pillanatban megtalálta a helyét. Aztán sok mindennel szembesül. Válás, születés, halál... A szakmában pedig nem csupán jó dolgok történnek, hanem rosszak is. Én megpróbálok korrekt lenni, és szakmailag kevésbé vagyok kiszolgáltatott, mint magánemberként; bár ez sem mindig igaz.
- Számos érzést, gondolatot vagy éppen fájdalmat a munkájába, a művészetébe öl. Ez fölfogható egyfajta védekezésnek is.
- Az egész védekezés. Menekülés. De azt nem mondhatom, hogy nem éltem. Valószínűleg ezt akarom újra átélni, ilyen irányban vagyok fogékony az extrém szituációkra. Félős vagyok a Vidámparkban is, nem merek fölülni a különleges játékokra. De belül azért extrém sportoló vagyok. És ehhez soha nem kellett semmilyen segédeszköz, csak a tánc.