Csak aki ismeri, az tudja szeretni

A néprajzi szakcsoport tagjai népi ételekkel ismerkedtek, kipróbálták a kenyérsütést, népi játékokat játszottak, és bepillantást nyertek a szűcsmesterség rejtelmeibe is. A tábor lakói ellátogattak Pocsajba, ahol a település szerkezetét tanulmányozták, zsellérházakat, gazdaházakat, gazdasági épületeket néztek meg, sokat megtudtak a népi építészetről. Megtekintették a leendő tájházat, építőanyagokat, berendezési tárgyakat vizsgálgattak. A táborlakók közül sokan Zsákára és Vekerdre mentek, hallgatták Jordán Sanyi bácsi elbeszéléseit, foglalkoztak a népi gyógyászattal, a táplálkozással, az udvarlási szokásokkal, a házasságkötéssel, a temetkezéssel, még a kender feldolgozásával is, s bepillantást nyertek Vekerd történetébe. A természetvédelmi csoport kirándult a Püspökladány mellett található Farkassziget arborétumába, tanösvényt, öreg kocsányos tölgyet néztek meg, ellátogattak a Hortobágyra, ahol a madárkórházzal, a génbankkal és a mocsárvilággal ismerkedtek, s megtekintettek egy kiállítást a veszélyeztetett fajokról. A nagyobb fiúkból álló régész szakcsoport megnézte a herpályi földvárdombot, Herpály települést és a monostort. Ezenkívül Berettyóújfalu déli határában, az épülő szeméttelep helyén, ahol eddig az újkőkorszaktól a népvándorlás koráig találtak leleteket, igazi ásatáson is dolgoztak.
Kállai Irén, a Bihari Múzeum igazgatója tizenhat esztendeje résztvevője a honismereti táboroknak. Három évig, még egyetemistaként, csoportvezető volt, segített a múzeum akkori vezetőjének, akinek aztán a helyére került. Az idők folyamán kialakult egy mag, olyan gyerekekből, akik hat-nyolc, sőt tíz éven keresztül jöttek táborozni, nem lettek hűtlenek középiskolásként sem, az egyetemen pedig a néprajzot választották, vagy valamilyen, a környezetvédelemmel érintkező szakon tanultak tovább. A jelenlegi csoportvezetők közül Sándor Mária diákként szokott ide a táborba, tavaly végzett néprajz szakon, most már ő is a Bihari Múzeum munkatársa. Kolozsvári István kisiskolásként került a táborba, akárcsak Nagy Réka; István jövőre végez néprajz szakon, Réka két év múlva.
{p}- Kineveljük az utódainkat - mondja Kállai Irén -, így ez a huszonnyolc esztendős hagyomány biztosan nem szakad meg. Én is találtam helyettesítőt. Most még én vezettem a honismereti tábort, de jövőre már Sándor Máriáé ez a feladat.
A leendő táborvezető itt fertőződött meg a néprajzzal középiskolás korában, s ez eldöntötte a pályaválasztását. Amikor a Bihari Múzeumba került Sándor Mária, meg kellett tanulnia mindent a táborszervezésről is, az idén pedig már nyakig merült a munka sűrűjébe, hogy jövőre semmin ne akadjon fenn.
Általános és középiskolások számára egyaránt rendeznek helytörténeti vetélkedőket, s az első helyezett háromfős csapat díjmentesen vehet részt a táborban. A tizenhat éves Gombos Viktor így került ide. A berettyóújfalui fiú nagyon sokat segített a tábor munkájában, figyelmes volt, kivette a nők kezéből a súlyosabb terhet, irányította a kicsiket, vigyázott a többiekre.  Tavaly járt először a honismereti táborban Chelu Alexandrina vagy Dina, ahogy magyar társai nevezik a román kislányt. Japánul, franciául, németül beszél, zongorázik, a tábor ideje alatt a református templom orgonáján például előadta saját szerzeményét. A kisebb gyerekek áhítattal figyelték műveltségét, a nagyobbak pedig már a szépségét is. Amikor a táborzáráskor beszámolt a csoport munkájáról, szép magyarsággal mondta el, mi mindent végeztek. Nagyon sokat megtanult magyarul, jól megértette magát a többi gyerekkel. Szabó Enikő a kenyérsütésről, Zalkodi Erna Berettyóújfalu sporttörténetéről írt egy dolgozatot a korábban meghirdetett pályázatra, s munkájuk olyan jól sikerült, hogy ingyen vehettek részt a honismereti táborban. Évek óta ez a nyári programjuk, most már a csoportvezetők munkáját legbuzgóbban segítő résztvevőként tartják őket nyilván.
A huszonnyolcadik bihari honismereti táborba jöttek gyerekek Nagyváradról, Debrecenből, Hajdúszovátról, Bakonszegről, Szentmártonból, de még a helyből, Berettyóújfaluból érkezett tanulóknak is nagy élmény volt a tábori élet, a közös bentlakás. Persze nem csupán honismeretet, de szép magyar beszédet is tanultak: a tábor végére már teljesen sikerült kiirtani a gyerekek beszédéből a csúnya szavakat, a káromkodást. A módszer egyszerű volt: minden ronda szóért húsz forintot kellett fizetni. Ami ebből összejött, abból jót fagyizott az egész társaság.
- Egy ilyen tábor jó közösségeket hoz össze, mély barátságok alakulnak ki - említi Sándor Mária. - Amikor még diákként vettem részt a tábor életében, olyan barátságokra tettem szert, amelyek még most, hét-nyolc év múlva is tartanak.