Kémek láthatatlan háborúi

A Szovjetunió 1961 augusztusában felépítette a berlini falat, amely határként húzódott Kelet és Nyugat között. Ezzel elkezdődött a hidegháború, amelyet a túlzások és a különféle koholmányok is tápláltak mindkét részről. Akcióba léptek a hírszerző szolgálatok, a KGB, a CIA, az MI6 és mások. Ügynökökből, informátorokból, hivatalnokokból álló, számítógépekre és műholdakra támaszkodó hatalmas hálózatot épült ki.

Kultúra2004. 09. 10. péntek2004. 09. 10.
Kémek láthatatlan háborúi


Eleinte csak meghívás útján válhatott valaki kémmé, nem toborozták őket. Követelmény és elvárás volt az intézmény iránti feltétlen hűség. A kémkedés még a Szovjetunióban is az elit foglalkozások közé tartozott. Saját környezetükben a KGB tisztjei mérhetetlenül kiváltságos emberek voltak. Mindkét fél nagyon fontosnak tartotta, hogy elfogják azokat az embereket, akik saját országuk ellen akarnak kémkedni.
Nem igaz, hogy a Nyugat különféle összeesküvés-elméletek ürügyével akart volna bosszút állni a Szovjetunión. Valójában a KGB terjesztett ilyen, valótlan információkat: szerteágazó kapcsolatokat épített ki a médiában és a parlamentekben. Egy-egy ország lakosságának befolyásolása nagyon hasznos volt Moszkvának. A kitalált történetek is a kémkedés részei voltak. Például Nagy-Britanniában külön hivatal, az IRD működött azzal a céllal, hogy kitaláljon és elterjesszen a kommunista veszélyt megerősítő eseteket.
Az IRD szerint 1952 után folyamatosan fennállt egy kommunista forradalom veszélye. Minden szocialistát a Kreml ügynökének állítottak be. Az oroszok, mint állították, több összesküvést is szőttek a Nyugat ellen, köztük a legnagyobb a kubai rakétaválság volt. Hruscsovék úgy magyarázták, hogy védelmi céllal telepítettek rakétákat a karibi szigetországba, holott fegyvereik támadóan irányultak az Egyesült Államok felé. A konfliktus a világháború szélére taszította a világot.
Az összeesküvést Oleg Penkovszkij fedte fel, aki az MI6-nak és a CIA-nek is dolgozott. Ő árulta el a Nyugatnak, hogy az oroszok blöffölnek, rakétáik még nincsenek bevethető állapotban. Az információ, amelyet a Szovjetunióról és annak fegyveres erejéről eljuttatott Nagy-Britanniába és az USA-ba, nagyon fontosnak bizonyult. Ezzel az értesüléssel felvértezve Kennedy elnök ultimátumot intézett a szovjetekhez: "Vonuljatok vissza, vagy támadunk!" És a hidegháború csúcsán a szovjetek visszavonultak.
{p}
Kétségtelen, hogy nehéz küzdelem folyt a szovjet és a nyugati blokk között, de a tétjét sokszor felfújták. A brit kormány például - a szocialisták elleni harc céljával - úgy tett, mintha katonailag fenyegetnék az országot. Ez természetesen nem volt igaz. Amikor 1981-ben Ronald Reagan költözött be a Fehér Házba, új vonással gazdagodott a fegyverkezési harc. Ő már néhány évvel korábban is nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezett a kommunizmusról. Ezt igazolja a következő részlet is az általa közölt felhívásból: "Ronald Reagannek hívnak. Tavaly 16 millió amerikai közreműködésével a Szabadság Hadtest lehetővé tette, hogy létrejöjjön a világszabadság harangja, a Szabad Európa Rádió, a remény és a szabadság szimbóluma a kommunisták által elnyomott Kelet-Európa népei számára. A Szabadság Hadtest a mi lehetőségünk arra, hogy a kommunizmus ellen harcoljunk. Csatlakozz hozzánk!" A kommunizmus iránt hasonló érzelmeket tápláló Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszonnyal együtt sziklaszilárd antikommunista frontot alkottak. Reagan megnövelte a védelmi költségvetést, és állandóan a szovjet fenyegetésről beszélt.
Mihail Gorbacsov, az 1985-ben hatalomra került szovjet elnök omladozó gazdaságot örökölt. Az élelmiszerhiány egyre súlyosbodott, és a Szovjetunió hamarosan nem tudta, de már nem is akarta folytatni a fegyverkezési versenyt. Gorbacsov megértette, hogy egész egyszerűen nem versenyezhetnek az amerikai és a nyugat-európai technológiai fölénnyel, a katonai egyensúly végérvényesen felborult, nem éri meg makacsul folytatni a hidegháborút.  Amikor 1989. november 9-én a berlini fal leomlott, vele bukott a Szovjetunió is.
De mivel foglalkozhattak a hírszerző szolgálatok, miután a kommunista fenyegetés nem létezett többé? A hangsúly a terrorizmusra és a kalandor-államokra tevődött át. Az évek során sok olyan történet keletkezett, amely szerint a hírszerzők kikerültek az ellenőrzés alól, saját fejük után mentek, nem feleltek kellő mértékben tetteik következményeiért. A felelősség hiánya vezetett az összeesküvés-elméletek számának növekedéséhez. Az egyik szerint a titkosszolgálatok keze is benne volt Diana hercegnő 1997-es halálában. Mohamed al-Fayed, Diana lovagjának, Dodi Fayednek az édesapja biztos benne, hogy az MI6 és az MI5 kémszervezet dolgozta ki a merénylet tervét, amely Diana hercegnő és a fia halálához vezetett. Al-Fayed elképzelését alátámasztja, hogy a királyi család rémálma volt, hogy Diana hozzámegy Dodi Fayedhez, így Vilmos herceg, a Károly után következő trónörökös rokoni kapcsolatba kerül azzal a Mohamed al-Fayeddel, akit a brit kormány "persona non grata"-nak nyilvánított.
Idegen hatalmak, nagy üzletek, hercegnők, felső körökbe vezető kapcsolatok, effélékre számítunk, ha a titkosszolgálatokról esik szó. Valóságosan a kémek mindennapi munkája ennél sokkal prózaibb. Hatalmas apparátus figyeli a célszemélyek tevékenységeit. Az eszközök korszerűbbek, mint valaha. Műholdakkal figyelik meg az embereket, lehallgatják beszélgetéseiket, megszűrik elektronikus levelezésüket. A titkosszolgálatok idegen országokban is folytatnak lehallgatásokat. Az Echelont amerikaiak működtetik az Egyesült Királyságban. Egy ilyen rendszer a szó szoros értelmében minden rádiójelet lehallgat a világon. Az ok egyszerű. Ha lehallgathatod versenytársaid beszélgetéseit, üzleti megállapodásait, egy lépéssel eléjük kerülhetsz - ez a gazdasági kémkedés világa.

Ezek is érdekelhetnek