Tombolnak a hurrikánok

Az Ivan, majd nyomában a Jeanne nevű hurrikán (a szó az indián "nagy szél" kifejezésből származik) a Saffir-Simpson-féle ötfokozatú skálán a négyes, azaz az igen erős pusztító fokozatot is elérte. E fokozat jellemzői szerint az óránkénti 210-250 kilométeres sebességű szélviharban házak roskadnak össze, kőházak falai dőlnek ki, minden fa kitörik vagy kicsavarodik tövestül. Az iszonyatos erejű szelet órákig tartó heves esőzések kísérik, pusztító áradások lépnek föl (a tenger szintje négy-öt métert emelkedik), és a víz 10-15 kilométerre is behatol a szárazföld belsejébe, a tengerpart menti tíz kilométeres sávban teljes pusztulást okozva. A szárazföldet elérve az Ivan ugyan a hármas, azaz erős fokozatra "szelídült", azonban a karibi térségben sok helyütt ennél nagyobb erővel söpört végig: óránként 220 kilométeres sebességgel száguldott. A vihar erejére jellemző, hogy az Egyesült Államok déli partjaitól több mint száz kilométerre kihelyezett tengeri jelzőbóják tizenöt méteres tengerszint-emelkedést is mértek.
Az Atlanti-óceán északi medencéjében pusztító hurrikánok mind az afrikai partok felől érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe. Képződésük elsődleges oka a forró trópusi napsütés, amely -  fölmelegítve a tenger felszínét - hatalmas tornyos gomolyfelhőket hoz létre. A párolgás, illetve a fölszálló légáram akkor különösen nagy erejű (és ilyenkor lehet belőle hurrikán), ha a tengerfelszín hőmérséklete legalább 27 Celsius-fokos.
Ez még nem elegendő föltétel, ebből legföljebb csak kiadós felhőszakadások keletkeznek. Ahhoz, hogy a légmozgások pusztító légörvénynyé erősödjenek, az kell, hogy a fölszálló tornyos légáramok perdületet kapjanak. A forgó mozgást elindító, fenntartó, sőt fokozó erőt a passzátszelek adják, amelyek nyomán a felszálló légáramok egyre nagyobb sebességű és kiterjedésű légörvénnnyé változnak át. (A passzátszelek egyébként az északi és déli félteke légtömegét elválasztó úgynevezett összáramlási zónában fújnak, az északi szélesség tizedik és huszadik foka között, s augusztus közepe és október közepe között különösen erősek.)
A felhőképződés során, amikor a fölszálló meleg levegőből kicsapódik a vízpára, az így keletkezett párolgáshő tovább növeli a rendszer energiáját, aminek következtében tovább gyorsul a forgás. Ráadásul a mind erőteljesebben forgó rendszer középpontjában - az egyre erősebb fölfelé áramlás miatt - csökkenni kezd a légnyomás, aminek gyors kiegyenlítődése szintén légörvényt támaszt, ismét csak tovább növelve a felhőörvény forgási sebességét. A benne fölgyülemlő és ható roppant energiák mértéke szerint alakul a hurrikán kiterjedése (több száz kilométer is lehet), illetve forgási sebessége (elérheti az óránkénti háromszáz kilométert is).
Maga a légörvény, mint valami hatalmas, a szó szoros értelmében széllel bélelt, félelmetes búgócsiga, csak lassan, mindössze néhány tíz kilométeres óránkénti sebességgel mozog előre, rettenetes erejű szelet és hatalmas mennyiségű csapadékot zúdítva a térségre, amely fölött áthalad. A szárazföld fölé érve fokozatosan megszabadul a nedvességtartalmától, miközben energiája is csökken, majd szelíd fuvallatként végleg kimúlik.