A kocsisa mentette meg Napóleont

Julius Caesar a Krisztus előtti 44. év március 15-én találkozott az életét kioltó merénylőkkel. Eredetileg aznap nem is akart a szenátusba menni, mert rosszat álmodott, és a római madárjósok, az augurok jóslata sem kecsegtetett túl sok jóval számára. Csakhogy a nép körében elterjedt a hír, miszerint Caesar nagyon beteg. Ezt nem tűrhette, be kellett bizonyítania, hogy semmi baja.
A szenátusba menet átnyújtottak neki egy jelentést, amely az ellene készülő összeesküvésre figyelmeztette, de szerencsétlenségére nem olvasta el, hanem rutinszerűen továbbadta szolgáinak, akik a többi irat mellé tették. Közben a szenátusban már várták az összeesküvők. Először Tullius Cimber szenátor lépett Caesar elé, hogy fivéréért esdekeljen, de Julius hajthatatlan volt. Cimber ekkor térdre hullt, s lerántotta Caesar tógáját. Ez volt a jel, amelyre a merénylők előhúzták fegyverüket, és a diktátorra rontottak. Végül Marcus Junius Brutus, Caesar mostohafia sújtott le. "Te is fiam, Brutus?" - kérdezte állítólag a megdöbbent uralkodó.
Caesar nem az első és nem az utolsó volt azon római politikusok sorában, akikkel merénylő végzett. A köztársaság korából feltétlenül meg kell említenünk a földreformért küzdő két fivér, Gaius és Tiberius Gracchus nevét, akiket ellenfeleik tetettek el láb alól. A császárkor híres uralkodói közül pedig Caligula (nevének jelentése: csizmácska) és Claudius lelte halálát hasonló módon.
Ámde a merényletek nem mindig végződtek tragikus módon. A világtörténelem talán leghíresebb hadvezérét, Napóleont 1800. december 26-án elkerülte a végzet. Éppen az operába tartott, kocsisa észvesztő sebességgel hajszolta a lovakat a párizsi utcákon. Alig hagyták el az egyik főutat, amikor óriási robbanás szele rázta meg a hintót. Sűrű füst lepte el a szűk utcát, mindenhonnan jajveszékelés hallatszott. Mindenütt halottak feküdtek, az utca tele törmelékkel. Napóleon csak azért nem késte le örökre az előadást, mert részeg kocsisa őrült tempóban hajtotta a lovakat, és a bomba már csak jóval mögöttük robbant.
{p}
A merényleteknek persze nem mindig véres diktátorok a célpontjai, sőt egyes esetekben az utókor által igen nagyra tartott személyiségek fejezik be így  az életüket. Közéjük tartozik Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok tizenhatodik elnöke is, akit 1865. április 14-én 22 óra 15 perckor a Ford Színházban hátulról fejbe lőtt bizonyos John Wilkes Booth. A merénylő vállalkozását végig szerencse kísérte, ugyanis az elnök részeges testőrének fontosabb volt, hogy szomját oltsa, mint hogy Lincoln védelméről gondoskodjon, ezért röviddel az előadás kezdete után a büfébe távozott. Így egyetlen katonaviselt ember, Rathbone őrnagy ült mellette, aki későn cselekedett, már csak a lövés után rontott rá a merénylőre, aki a páholyból a színpadra ugrott. Az eséstől eltörött ugyan a bokája, de büszkén kiáltotta a nézőknek: "Sic semper tyrannis!"(így jár minden zsarnok).
Erzsébet királynét, ismertebb nevén Sissit mindenki szerette, ezért is döbbent meg a világ közvéleménye 1898 szeptemberében, amikor egy merénylő tőrének esett áldozatul a Genfi-tó partján. Az üdülőhelyen inkognitóban tartózkodó Erzsébet éppen hajóra szállt udvarhölgyével, Sztáray Irma grófnővel, amikor egy alak nekik szaladt. Erzsébetet fel is döntötte, de látszatra semmi egyéb nem történt. A hajón a királyné összeesett. Luigi Lucheni, a merénylő ugyanis pontosan szíven szúrta egy hegyes tőrrel, és a halál csak a hajón következett be. Testőrök nem voltak Erzsébet mellett, mert mindenkit előreküldött már, még a komornyikja is a hajón volt. Luchenit később elfogták és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A tárgyaláson a gyilkos anarchistának vallotta magát, és büszke volt tettére, hogy egy ilyen magas rangú személyt ölhetett meg. (Utóbb cellájában felakasztotta magát.)
Ferenc Ferdinándnak, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének a halála nem kiváltó oka, hanem csupán indoka volt az első világháborúnak. A felfegyverkezett felek már készen álltak a háborúra, csupán egy olyan esemény váratott magára, amellyel a világ közvéleménye előtt is megindokolhatják. A  trónörökös halála kapóra jött. Ferenc Ferdinánd egy hadgyakorlat megszemlélésére látogatott Szarajevóba. Többen is megpróbálták lebeszélni arról, hogy körbekocsikázza a várost, de ő hajthatatlan maradt, pedig nem kevesebb, mint hét merénylő is várt rá 1914. június 28-án. Közülük az első bombát dobott a kocsijára, de az elgurult, és a következő automobil alatt robbant fel. Ferdinánd továbbot intett. A második merénylő annyira ideges volt, hogy feltűnt a körülötte állóknak, és amikor a pisztolyát készült elővenni, lefogták. Ferdinánd ekkor már beleegyezett abba, hogy legalább az útvonalon módosítsanak, csakhogy erről nem szóltak a konvojt vezető sofőrnek, aki az eredeti útvonalon haladt tovább. Amikor rájöttek a tévedésre, megállt a kocsisor, s Ferdinánd autója éppen Gavrilo Princip előtt fékezett, aki nem sokat habozott, lelőtte a trónörököst.

A világ egyik legbékésebb politikusának, Mahatma Gandhinak az életét is egy merénylő golyója oltotta ki. Nathu Ram Godse akkor lőtte le, amikor éppen imádkozni indult. Gandhit egyszer már leterítette egy pisztolygolyó, de azt a merényletet túlélte, 1948. január 30-án azonban nem volt ilyen szerencsés. Az egyik szemtanú szerint a Gandhit üdvözlő két-háromszáz ember közül egy fiatal, zömök, zöld ruhás férfi felszaladt a lépcsőn, revolvert húzott elő, és közvetlen közelről több lövést adott le. Gandhi összeesett. Néhány másodpercig senki sem tudott mozdulni a megdöbbenéstől. Ekkor a tömegből egy fiatal amerikai a merénylőre vetette magát, de ez már nem segített Gandhin.
{p}
A Kennedy-klán legsikeresebb politikusa, John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1963. november 22-én repült Dallasba. Nyitott kocsiban hajtott át a városon feleségével az oldalán, amikor eldördült(ek) a lövés(ek). A merénylet körülményeit még ma is sűrű homály fedi, pedig az eltelt több mint négy évtizedben többen próbálták kideríteni a rejtélyt, mint bármely más korábbi gyilkosság esetében. Rengeteg elmélet született erre nézve, többen a CIA-t és az FBI-t is vádolták, biztosat azonban nem lehet tudni. A merénylővel, Lee Harvey Oswalddal később Jack Ruby végzett. John F. Kennedy öccsét öt évvel később, 1968. június 6-án szintén merénylő ölte meg.
Gandhi sorsa is azt bizonyítja, hogy sokszor a legjóindulatúbb emberek is a legszomorúbb módon lelhetik halálukat. Nem sokon múlott Karel Wojtyla, azaz II. János Pál pápa élete és halála sem 1981. május 13-án, a vatikáni Szent Péter téren. Éppen nyitott autójából integetett a hívőknek, amikor Ali Agca fegyveréből eldördültek a lövések, amelyek szerencsére nem oltották ki a pápa életét. Később a börtönben létrejött egy találkozó az áldozat és a merénylő között, aki ennek hatására végül megbánta tettét.