Pingvinek a karcagi határból

Ezzel a jelenettel kezdődik a Moszkva tér rendezője, Török Ferenc második játékfilmje, a Szezon. A munka nélkül maradt fiatalember két barátjával, Virággal és Petivel elhatározza, hogy elhagyják az alföldi kisvárost, és a Balatonnál próbálnak szerencsét. A Klub Aligában, a hajdani pártüdülőben kapnak munkát, de ott is csalódniuk kell.
A magyar tenger partja is hasonlóan kietlen, kopár, mint a karcagi határ, ott sem dől a lé, nincsenek bulik, haverok, csak hanta. Nem tudják meg, mi az a beach house-érzés, legfeljebb munka után, a dombok mögött lemenő nap fényében csobbannak egyet a térdig érő vízben. Ki kell szolgálniuk az üdülő elit vendégeit, az országgyűlési képviselőket, a felkapaszkodott médiasztárokat és a dúsgazdag vállalkozókat. Hamar rádöbbennek, hogy ezek az emberek hiába gazdagok, ha primitívek, erkölcstelenek és boldogtalanok.
A film egyik csúcsjelenetében az üdülőben rendezett lakodalomban a menyasszony a vécében csábítja el Gulit, majd mikrofont ragad, és elénekli a Minden asszony életében van egy pillanat című ősrégi slágert. A botrány nem marad el, s a fiúknak innen is menniük kell.
Virág pornószínésznek tanul, de a vizsgán megbukik. Miután a fiúk a fővárosban sem tudnak boldogulni, visszatérnek városukba, a jól ismert bizonytalanságba. Guli távcsővel néz szét a karcagi határban, és rengeteg pingvint
lát.
A hepiend nélküli történet fő erénye, hogy nem íróasztal mellett született, hiszen a rendező egyik dokumentumfilmje szereplőinek életét vitte vászonra. A figurák, a párbeszédek nagyon hitelesek, sokan érezhetik úgy, hogy ez a film róluk, a gondolataikról szól. És ami nagy erénye: nem unalmasan.
A Szezon igazi közönségfilm, kalandokkal, enyhe iróniával és a hangulatnak megfelelő, kitűnő zenével. A színészi játék lenyűgöző, Hegedűs D. Gézától Kerekes Éváig és Sinkó Lászlóig. Azt, hogy annyira a szívünkön viseljük a három srác sorsát, a tehetséges fiatal színészeknek, Nagy Zsoltnak, Nagy Ervinnek és Kokics Péternek köszönhetjük.