Anyanyelvi őrjárat

A Szabad Föld Anyanyelvi őrjárat rovatához érkezett az a rendkívül érdekes kérdést fölvető, gondosan megfogalmazott levél, amelyet Kunos Ferenc olvasónk küldött Gádorosról:
"Már tízéves korom óta, mióta bővülni kezdtek ismereteim a mesterségek elnevezése tekintetében, foglalkoztat s azóta sem hagy békén a géplakatos mesterség elnevezése. A kerékgyártó, kalapos, cipész, kőműves, ács, halász, vadász szavakkal semmi bajom. Ezek az elnevezésükkel világosan utalnak azokra a tárgyakra, dolgokra, amelyekkel a kerékgyártó, a kalapos, a cipész stb. foglalkozik, akár úgy, hogy készíti, akár úgy, hogy javítja ezeket a tárgyakat. A géplakatos elnevezés nem ilyen. Ugyanis ha valaki csak lakatos, akkor értelemszerűen a lakatok készítője, javítója. Ha a szóban forgó mester géplakatos, akkor az elnevezésből következőleg a különböző gépeken található zárak vagy lakatok megjavítója. Eddig még rendben is volna a dolog. De mi van azokkal a gépekkel, amelyeken nincs zár vagy lakat? Azokat ki javítja? Úgy gondolom, hogy valami más szót kellene kitalálni, mert a géplakatos nem alkalmas erre. Talán ilyen lehetne a gépjavító mester."
Bármily logikus is a levélíró okfejtése, úgy vélem, sziszifuszi küzdelmet folytatnánk, ha egy több nemzedéken átívelő, hagyományos foglalkozásnév helyett egyszer csak mást, egy logikusabbnak érzettet ajánlanánk. Az ilyen irányú javaslatok csak nagyon ritkán járnak eredménnyel, ugyanis a nyelv, anyanyelvünk közös kincsünk. Milliók úgy tanulták meg - s általában nem akadnak fenn rajta -, hogy a géplakatos, sőt általában a lakatos a zárakon, lakatokon kívül egyebekkel is foglalkozik. Ennek bizonyságául idézem a Magyar értelmező kéziszótár lakatos címszavának jelentéseit: 1. Zárak és egyéb vasból készült kisebb eszközök készítésével és javításával foglalkozó iparos. 2. Gépalkatrészek készítésével, szerelésével és javításával foglalkozó szakmunkás; géplakatos.
Már az is feltűnhet a szótár értelmezéséből, hogy a lakatos nemcsak javít, hanem készít is, amire egyébként a levélíró is utalt. Ez máris csökkenti az olvasónk által ajánlott gépjavító mester kifejezés értékét, mivel ha már a logikát kértük számon a géplakatos-on, akkor ugyanazt itt is meg kellene tennünk, s kiderülne, hogy a gépkészítő és -javító mester lenne a pontos forma, ez pedig meglehetősen nehézkes.
De ellentmond a változtatásnak az is, hogy korántsem ez az egyetlen ilyen, tehát látszólag pontatlan foglalkozásnév nyelvünkben. Mondok is mindjárt egy ehhez közel állót: asztalos. Imént idézett szótárunk ezt így értelmezi: "Fából bútort, ajtót, ablakot stb. készítő, erre képesített iparos, illetve szakmunkás." Lám csak! Itt sem csupán az asztalra korlátozódik a szó jelentése, hanem kiterjed egyéb, rendszerint fából készült tárgyakra is. Ha az asztalos tevékenységi körébe beletartozhat az asztalon kívül a szék, az ajtó vagy az ablak, akkor a lakatoséba miért ne lenne beleérthető a kilincs, a sarokpánt vagy akár szintén az ajtó, amely nemcsak fából lehet, hanem vasból is?
Vagyis különféle okok folytán szűkülhet is, bővülhet is a szavak jelentéstartománya. Ez a magyarázata annak, hogy szavaink több mint felének nem csupán egy, hanem két-három vagy akár nyolc-tíz, illetve még több jelentése van. Ez egyébként nem is csupán magyar sajátság; a többi nyelvben sincs ez másképp. Talán elég ezúttal arra utalnom, hogy az asztalos szavunknak megfelelő német Tischler vagy szlovák stolár sem csupán asztalt készítő iparost jelent, hanem olyan szakembert, aki általában véve bútorok készítésével foglalkozik.