Anyanyelvi őrjárat

Elmúlt a karácsony, el a szilveszter is, én azonban, noha már az új esztendőben járunk, úgy érzem, hogy az Anyanyelvi őrjárat rovatban legalább e kis cikk erejéig vissza kell tekintenünk az óév utolsó hónapjának egy felejthetetlen eseményére, a Magyar Nyelvtudományi Társaság december elsején tartott centenáriumi ünnepségére.
Nem példátlan, de legalábbis ritka, hogy egy tudományos társaság ilyen nagy múltra tekinthet vissza. A társaság létrehozásának a gondolata még korábban, már az 1880-as évek elején felbukkant, olyannyira, hogy már akkor nevet is kerestek neki. Ilyenek jöttek számításba: Magyar Népnyelvi Társaság, Nyelvművelő Társaság, Nyelvjárás-tudományi Társaság. Végül a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnevezésé lett a pálma, de ahhoz, hogy ez a társaság valóban megalakuljon, kellett egy olyan kitűnő tudós, egyúttal pedig szervező egyéniség, amilyen a jeles természettudós (főleg fizikus), egyszersmind jeles nyelvész, Szily Kálmán volt.
Igen. Ma bármily különösnek tetszik az ilyen kettősség, Szily természettudományos pályán indult el, s vált az elméleti fizika professzorává, továbbá lett a Természettudományi Közlöny első szerkesztője s a Természettudományi Társulat felvirágoztatója, egyúttal pedig ő volt az, aki 1903 októberében felhívást tett közzé különféle lapokban.
{p}
A kiváló szervezőmunka meghozta gyümölcsét. Egy évvel később, 1904 végén, tehát éppen száz éve hivatalosan is megalakult a társaság, s 1905 januárjában már megjelent Magyar Nyelv című "közérdekű havi folyóirat"-a is. Ugyanis Szily azt is világosan látta, hogy - amint ezt a lap egyik korai számában ki is fejti - "Folyóirat nélkül ... egy társaság sem folytathat sikeres működést". S hogy milyen volt ez a folyóirat, arra hadd idézzem Kiss Jenő akadémikust, a Magyar Nyelvtudományi Társaság jelenlegi főtitkárát, aki ünnepi beszámolójában ezt mondhatta a decemberi centenáriumi ünnepségen: "A Magyar Nyelv már indulásával a magyar nyelvtudomány központi folyóiratává vált."
Azzá vált, és bátran hozzátehetem, mindmáig az is maradt. A Magyar Nyelvnek a 2004. évi volt a századik évfolyama. A folyóirat évente négy számban, több mint 500 oldal terjedelemben jelenik meg. Pusztán ez a száz évfolyam valóságos kincsestár. A társaság nevéhez azonban nem csupán ez fűződik, hanem számos egyéb is: kétszáznál is több önálló tudományos kiadvány, számos tudományos tanácskozás, kongresszus és emlékülés, több ezer felolvasóülés, és nem győzném felsorolni, hogy még mi minden.
Nos, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és lapjának százéves fennállását ünnepeltük és köszöntöttük december elsején. Dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke volt a centenáriumi ünnepség fővédnöke, továbbá jelen volt a felemelő eseményen Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki szép köszöntőben méltatta a nyelvészek nagy ünnepét. És jelen volt számos olyan hazai és külföldi kiválóság, akit most avattak tiszteleti taggá vagy köszöntöttek társasági emléklappal a szervezők.
Ezúton is kívánjuk a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a sokféle irányzatot képviselő, sokszínű magyar nyelvtudomány összetartójának, hogy továbbra is ilyen lelkesen és eredményesen végezze munkáját. Meggyőződésem, hogy most, amikor immár az Európai Uniónak is tagja vagyunk, mind a nyelvtudomány művelői, mind az egész magyar nemzet számára még fontosabb lesz az a tevékenység, amelyet a száz éve életre hívott Magyar Nyelvtudományi Társaság végez.