Családi sikolyok

Cirkuszi aréna, félkörben ülünk. Ülünk, és nézzük az arénában a családi történéseket. Ülünk, nézzük, és nem teszünk semmit. Nem kiabálunk, nem szólunk közbe, végül is az ő dolguk, nem szokás mások családi életébe beleszólni. Az ő gyereke, hadd verje. Az ő felesége, hadd szidja. Az ő sógornője, hadd élvezkedjen rajta, az ő testvére, alázhatja. Van itt egy rendőrruhás hadvezér, mindenkit ő irányít, ő a góré. Pártállami apuka. Egy hazug rendszer hazug fanatikusa. Erős, rideg, szívtelen. Kegyetlen császára a családi fészeknek. Bonyolult szálak, sokáig nem értjük, ki kinek a kije, nem mintha fontos lenne, veri ő a sajátját és a sógorét is, így szokták meg.
Pintér Béla új darabot írt, ezúttal még keményebbet, szatíra és vicc nélkülit. Kőkemény valóságot. A párbeszédek és szófordulatok pontosak, amint az életből hozott idézetek, emlékek, foszlányok is. A teljes darab egységének kockáztatása mellett is vállalja a részletek felvonultatását: kazetták a nyolcvanas évekből, Magyar Rendőr című újság, sült csirke, apró tárgyak és persze a születésnapi ajándék: a sütemények királynője. Darvas Benedek zenével emeli ki a dramaturgiai pontokat, erőt kölcsönöz a pofonoknak, hangerőt ad rájuk - még ha fájnak is.
{p}
Adott egy kétes indulatú osztályfőnök (Deák Tamás), aki minden szenvedő gyermek Lajos bácsija - az érdeklődő vagy a kukkoló -, s adott egy hétéves kislány, őrá kíváncsi a tanár, hiszen szorongása az iskolában családi konfliktusokra utal. Enyedi Éva alakítása nemzetközi színen is megállja a helyét, nem is kell magyarul értenie a nézőnek: a feltörő és elnyelt sikolyok, az időszakos dadogás, a kataton mozgás, a maga elé meredő tekintet mind a rémült gyermek reakciója a megaláztatásokra. Csatári Éva, Thuróczy Szabolcs, Szalontay Tünde, Tóth József szerepükben mind alázattal, fegyelemmel szolgálják a család fejét, amint színészként a rendkívüli megpróbáltatásokat követelő darabot. Quitt László és Benedek Sándor a megtűrt férfiak alakítói: mindegyiküknek muszáj citerázni, énekelni, ez a fő elvárás a házon belül - muszáj boldog családnak látszani, ez az elvárás házon kívül.
Vajon lehet-e ép elméjű ember az, akit kiskorában rendszeresen fenyítettek, aki nem gyereknek való jelenetek szemtanúja lesz, akit állati sorban tartanak, s közben az általa szeretett egyetlen - bár nem emberi - lényt is gyászolnia kell? A közönség egy része kissé hőkölve figyel, ámul, és néha nevetni is megpróbál; őket, minket, engem nem vertek, nem pofoztak, nem vicsorítva szeretgettek. A nézőtéren bizonyára olyanok is ülnek, akik közvetlen közelből láthattak szenvedő kisgyerekeket, saját családjuk áldozatait, talán maguk is lehetnek ilyenek.
Bár Pintér Béla színműíróként és rendezőként jegyzi A sütemények királynőjét, ezúttal mégis színészként lesz felejthetetlen. A totalitárius rendszerek klasszikus őrültje. A fasisztoid hajlamú kisember, aki mások megalázásában éli meg önmaga vélt nagyságát. Kicsinyes gőg és ferde hajlam. Szűk látókör és gyenge jellem. Nagy szavak puffogtatása, agresszióval leplezett rettegés. Félelem a saját porszem méretétől, félelem a nélkülözéstől, önzés vezérelte hatalommámor. Pintér Béla Pista, az apa dosztojevszkiji mélységű jellemében alakít igazán nagyot.
A Kosár család tagjai igénytelenek, és reménytelenségükben kifordultak emberi mivoltukból, Horgas Péter díszletében a földről esznek a forgó arénában. A cirkusznak egyszer vége lesz, néhány családban tovább folyik a testi-lelki kínzás, pár gyereket ma is megaláznak, a néző hazamegy - de másképp alszik ezután.