Csecsemőfizika

Ha az újszülöttet rögtön az anya hasára fektetik, nem sír és nem alszik el, hanem figyelmes nézelődésbe fog. Később is, ha valami tetszik neki, érdekli vagy meglepi, azt a tárgyat, jelenséget sokáig nézi, mintha meg akarná érteni. Ha "megfejtette", unalmassá válik számára, elfordítja a tekintetét vagy elalszik. Ezt használják fel a kutatók, hiszen ezeket a nézésidőket másodpercnyi pontossággal lehet mérni.
Gergely György és Csibra Gergely fejlődéspszichológusok olyan vizsgálatot terveztek, amelyben különböző ábrákat, köröket, négyzeteket mutattak csecsemőknek rövid kis rajzfilmeken. Pontosabban volt egy nagy kör, egy kis kör és közöttük egy téglalap alakú akadály. Egymás után többször vetítették azt a jelenetet, hogy a kis kör átugorja a téglalapot, és megérinti a nagy kört. Majd amikor ezt a gyerekek megszokták és már nemigen figyeltek rá, akkor megváltoztatták a képet, és kivették az akadályt a körök közül. A továbbiakban két változat következett. Egyik esetben a kis kör továbbra is ugorva közelítette meg a nagyot. A másikban a kis kör egyenesen odagurult a nagyhoz. Kiderült, hogy a csecsemők azt nézik hosszabban, amikor a kis kör akadály nélkül is, tehát értelmetlenül ugrál. Feltételezhetően már a három hónapos csecsemők is célt tulajdonítanak a kis körnek: oda "akar" menni a nagyhoz, az anyukájához. De azt is elvárják, hogy értelmesen, a legrövidebb, egyenes úton menjen oda, és ne ugráljon feleslegesen.
Mi következik ebből? Annak a valószínűsége, hogy a gyerek bizonyos "előhuzalozott" ismeretanyaggal jön a világra. Az őt körülvevő látható, érzékelhető valósággal szemben eleve elvárásai vannak. Például tudja, hogy a téglalappal jelzett akadály szilárd test, és nem lehet áthatolni rajta. Azt is tudja, hogy a legrövidebb út az egyenes.
Természetesen nem tud mindent. Így a gravitációs vizsgálatoknál nem csodálkozik azon, ha a labda vagy más tárgy nem mindig esik le, hanem lebeg a levegőben. Ezt csak nyolc-kilenc hónapos korában kezdi értelmezni. Az is nagyon érdekes, hogy a hároméves kisgyerek nézéssel és mozdulatokkal sok olyan "kérdésre" már jól válaszol, amelyeket szavakba öntve még tévesen fogalmaz meg.
(A Kossuth rádió Szonda című műsora alapján)