Csipketerítő az égből

Ilyenkor a víz a jégkristályokra csapódik ki: a vízcseppek fogynak, a jégkristályok nőnek, és súlyuk húzza őket lefelé. Ha esésük közben 0 C° feletti légrétegbe kerülnek, esőcseppekké olvadnak, ellenkező esetben jégszemcse formájában esnek le, hosszan tartó 0 C° körüli hőmérsékleten pedig hókristályok keletkeznek.
A világnak talán legszebb csipketerítőjét lehetne összerakni hókristályokból. Szabad szemmel nem sok látszik egy hópehelyből, mikroszkóp alatt viszont kiderül, hogy megannyi apró, bonyolult szerkezetű csillag, gúla, oszlop kapaszkodik egymásba. Nincs közöttük két egyforma. Valamennyi szerkezetében uralkodik a 6-os szám és annak rokonai: a 3 és a 12. Alakjuk gyakran hatágú csillagforma, melynek sarka lesimított, egyenes vonalú, a belseje pedig gazdagon díszített. A hatszögű kristályok mellett háromszögletű lapokat, tizenkét ágú csillagokat is találni. A páfrányszerű csillagok a legszebbek közül valók.
A változatos formájú kristályok sokat elárulnak azokról a légköri folyamatokról, amelyekben keletkeztek. Az apró oszlopok, az egyszerű felépítésű hatszögek és háromszögű lapok 10 kilométer magasságban alakulnak ki közvetlenül a vízgőzből; az ebben a magasságban uralkodó (-50)-(-70) C° hőmérsékleten folyékony halmazállapotú víz nem fordul elő. Az ágas-bogas csillagok az alacsonyabban lévő felhőknek köszönhetik születésüket, ahol már vízcseppek is előfordulnak, igaz, fagypont alatti állapotban. A cseppek átpárolognak a jégszemre, meghíznak és ereszkedni kezdenek. Útközben újabb kristályok tapadnak a kezdetiekhez, majd földet érnek a hatszögletű, szabályos elágazású csillagformák, amelyek egymásba karolva hótakaróval borítják a világot.