Metánzápor zúdult a Titánra

A Cassini műszerei révén immár 33, Szaturnusz körül keringő holdról tudunk, ezek egyike a Titán. A szondák útja azért tartott hét esztendeig, mert a két összekapcsolt űrjármű nagy kitérőket tett: több bolygót is megközelített, hogy azok gravitációs mezőitől lendületet kapjon. Végül a Cassini Szaturnusz körüli pályára állt. Tavaly karácsonykor vált le róla a 349 kilogrammos Huygens, és január 14-én  sikeresen "Titánt ért".
A Földünknél csak valamivel kisebb, 5150 kilométer átmérőjű Titánt a tudósok Naprendszerünk egyik legtitokzatosabb égitestének tartják. A szonda fölfedező útja egyben időutazás a múltba: az óriás holdnak ugyanis az eddigi megfigyelések szerint nitrogénben gazdag a légköre, ezen kívül metánt és argont is tartalmaz, s mindez nagyon hasonló ahhoz az állapothoz, amely Földünket jellemezte 3,8 milliárd évvel ezelőtt, amikor az első életformák kialakultak.
A Huygens immár szemtől szemben áll a Titánnal, pontosabban azzal a nedvesnek, latyakosnak látszó területtel, ahol talajt ért. Onnan, 1,2 milliárd kilométer távolságból - a Cassini közvetítésével - küldi jeleit, képeit a földi megfigyelő központba, ahol folyamatosan értékelik az érkező adatokat. A tudósok szerint az eddig közölt felvételek azt bizonyítják, hogy a Titán felszínén megfigyelhető különös csatornákat és mélyedéseket a cseppfolyós metánból álló esőzuhatag hozta létre. Ez a folyadék formálta a vízjéggel szegélyezett, folyóágynak látszó vájatokat is. Ezzel összefüggésben a kutatók állítják, hogy a holdnak valaha olyan tengerei is lehettek, amelyeket a mínusz 180 Celsius-fokos hidegben cseppfolyóssá váló metán alkotott.