Túl nagy lábon élünk

- Az emberiség húsz százalékkal több természeti erőforrást használ fel, mint amennyi újratermelődik - összegezte a bajok forrását Gulyás Levente, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója. - Felmérésünk szerint ugyanis az egy főre jutó ökológiai lábnyom 2,2 hektár.
- Az ökológiai lábnyom? A kifejezés nyilván szakzsargon.
- Az ökológiai lábnyom azt jelenti, hogy életmódunk milyen mértékben hat a természetre. Mekkora szántó, legelő, erdő, tenger, lakhely szükséges ahhoz, hogy egy ember fenn tudja tartani az életformáját. Az erdő két szempontból is fontos, egyrészt a sokirányú használhatósága, másrészt a szén-dioxid megkötése miatt.
- A felmérésük szerint tehát mindebből túl sokat merítünk.
- Túl sokat, mivel a Földön 11,3 milliárd hektár hasznosítható föld- és tengerfelület található. Ezen osztozik 6,1 milliárd ember. Ha a két számot elosztjuk, kiderül, hogy egy főre 1,8 hektár jut.
- S ebből merít ki 2,2 hektárt. Hogyan lehet valamiből többet használni, mint amennyi valójában létezik?
- Részben úgy, hogy a tartalékokhoz nyúl, részben pedig úgy, hogy újabb területeket rabol el a természettől. Ezeknek a következménye azonban beláthatatlan.
- Kezdjük a tartalékokkal.
- A meg nem újuló energiaforrásokra gondolok, a kőolajra, aföldgázra, a kőszénre elsősorban. Ezek használatával egyrészt a környezetet szennyezi az ember, másrészt belátható időn belül kimerülnek a készletek, s úgy tűnik, erre nem készül fel elég gyorsan megújuló energiaforrások hasznosításával.
- Az említett meg nem újuló energiaforrások mennyi időre elegendőek?
- Számítások folyamatosan készülnek, de megmondani senki sem tudja, mert még nem ismerjük pontosan a földben rejlő mennyiséget, elsősorban a szibériai földgázmezők nagyságát. S persze függ a felhasználás mértékétől is.
- Ez milyen mértékben növekszik?
- Drámai arányban. Szervezetünk a hatvanas évek óta gyűjti és dolgozza fel az adatokat, s azóta a világ energiafogyasztása meghétszereződött.
{p}
- Említette a természet kirablását is.
- Az erdők irtása a legszembetűnőbb, ami két fő hatás miatt káros. Kevesebb oxigén termelődik, és kevesebb szén-dioxid dolgozódik fel a szükségesnél, ami a klímaváltozást okozó üvegházhatás előidézője. Emellett az állatvilág életlehetőségei szűkülnek, s ezáltal szegényedik az élővilág.
- Az első hatás káros volta nem kíván magyarázatot, a második azonban a természet szépségei iránt közömbös embereket nemigen zavarja.
- Aki az élővilág pusztulása iránt közömbös, az vélhetően nem ismerte fel, hogy a biológiai sokféleség a megmaradás záloga. Minél szegényebb ugyanis az élővilág, annál sérülékenyebb. Nem beszélve arról, hogy az űrt mindig kitölti, de nem biztos, hogy az ember számára kedvező módon. Gondoljunk csak a parlagfűre.
- Milyen mértékben csökkent az élet a földön?
- Itt megint csak kétfelé kell választanunk a dolgot. Csökkent az egyes fajok egyedeinek a száma, és sajnos egyre több faj hal ki. A legdrámaibb az édesvízi élőlények egyedszámcsökkenése, számuk harminc év alatt megfeleződött. Ennek a legfőbb oka a vizek szennyeződése és a halbölcsők eltűnése a folyószabályozások miatt. A tengeri és a szárazföldi állatok valamivel jobb helyzetben vannak, bár az ő számuk is harmadával csökkent.
- Említette a fajok kihalását is.
- Bizonyíthatóan emberi tevékenység miatt eddig hatszáz fajjal lettünk szegényebbek, még többnek szűkült az élettere, s tűnt el ezáltal egyes vidékekről.
- Állatok az ember előtti időben is haltak ki. Például az őshüllők, 250 millió évvel ezelőtt.
- Az élővilág valóban folyamatosan változik, ám a mostani szegényedése hihetetlenül gyors, ráadásul a tápláléklánc összezilálódásával jár. Ilyen változás tudomásunk szerint még nem zajlott az élővilág történetében, s kérdéses, hogy a mi fajunk képes-e túlélni.
- Visszatérve az ökológiai lábnyomhoz, ez bizonyára nem egyforma nagyságú az egész világon.
- Természetesen nem, ebben az esetben is érvényesül a húsz-nyolcvan arány, vagyis hogy a Föld lakóinak húsz százaléka éli föl a megtermelt javak nyolcvan százalékát. Az Egyesült Államokban ez például kétszer akkora, mint Európában, és hétszer akkora, mint az úgynevezett harmadik világban. Az USA-ban egy lakosra 4,9 hektár nagyságú lábnyom jut, de ők 9,5-et használnak, vagyis a lehetőségeik csaknem kétszeresét.
{p}
- Ők tehát a Föld legnagyobb használói?
- Ha az egy lakosra vetített használatot nézzük, akkor nem, mert Kuvait, illetve az Egyesült Arab Emírségek előttük áll, ám az ottani viszonylag csekély számú lakosság nem tenné tönkre bolygónkat... A vízfogyasztásban pedig néhány közép-ázsiai szovjet utódállam előzi meg őket a pazarló öntözés következtében.
- S Magyarország hol áll a sorban?
- Hazánk is többet vesz el a bolygónk kincseiből a kelleténél. Ökológiai lábnyomunknak lakosonként 2,4 hektárnyinak szabadna lennie, ám valójában 3,5 hektár.
- Mi az oka a túlhasználatnak?
- Kézenfekvő volna a népességrobbanást említenem, ám az igazi bűnös a túlzott fogyasztás. A gazdaság a termelés folyamatos növelésén alapul, s ez nem kedvez az élővilágnak.
- Ebből kellene tehát kilépni?
- Ha nem így lesz, az akár az emberi faj elpusztulásához vezethet. A harmadik világban - részben a környezetpusztítás, részben a túlnépesedés hatására - már most is megfigyelhető egyes népcsoportok legyengülése.
- Az elmondottakból nyilvánvaló a megoldás: csökkenteni kell a Föld túlhasználatát.
- Így igaz. A legfontosabb, hogy korlátozódjék a szén-dioxid-kibocsátás, mert jelenlegi mértéke beláthatatlan hatású klímaváltozással jár.
- Erre viszont éppen a legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok nem hajlandó, nem is csatlakozott az ezt szorgalmazó egyezményekhez.
- Oroszország viszont, úgy tűnik, aláírja, s ezáltal az egyezmények gyakorlatilag életbe lépnek.
- Képes lesz tehát az ember változtatni a szokásain?
- Meggyőződésem, hogy igen. Az ember valamennyi élőlény közül a legintelligensebb, tehát a veszélyt is fel tudja mérni, s változtatni fog. A kérdés csak az: mikor? S addig hány élet fog még elpusztulni?