Új-Zéland szarkája Budapesten

A csaknem egykilós madár őshazája Új-Zéland déli szigete, az ottani alhavasi cserjések, erdős völgyek lakója. Mivel 600 és 2000 méter közötti tengerszint fölötti magasság a jellemző élettere, a hideget is jól viseli, s ezért nálunk a téli időszakban is az állatkert kinti röpdéjében tartható.
Tápláléka igen változatos: rügyeket, hajtásokat, leveleket, virágokat, magvakat és bogyókat éppúgy elfogyaszt, mint rovarokat vagy pókokat. Alkalmanként dögöt is eszik, ami miatt régen igen veszedelmes híre kelt. Előfordult ugyanis, hogy az új-zélandi juhászok keáknak tulajdonított sebeket találtak a bárányokon, a madarak gyomrában pedig bárányhús-maradványokat fedeztek föl. Több se kellett: kikiáltották vérengző bárányvadásznak, és dúvadként irtották még száz esztendővel ezelőtt is.
Azóta már bebizonyosodott, hogy a keáknak tulajdonított báránypusztulásoknak más okai voltak, a madarak csak az elkóborolt és emiatt elpusztult vagy betegségtől kimúlt állatok tetemeit ették meg. Ennek ellenére állományuk napjainkra erősen megfogyatkozott, s noha a kihalás veszélye még nem fenyegeti, a nemzetközi természetvédelmi szövetség a fennmaradás szempontjából már "sebezhetőnek" minősítette Új-Zéland szarkáit.