Latyi repül

A kétszáz éves híres színészdinasztia, a táncos-komikus család népszerű Árpádjai, Kálmánjai (az "öreg", a "hosszú" és "kis" Latyik) közül már csak Latabár Árpád koptatja a világot jelentő deszkákat. Zárkózott alkat, nem szívesen ad interjút, egyik nyilatkozata szerint pedig "csalódott a színészetben, az ő vonalán aligha megy tovább a közönség szívét melengető név". Csodálkozva kérdezem:
- Ez igaz? A miskolciak roppant büszkék, hogy nekik ismét van egy "saját Latyijuk". Ráadásul már szinte gyökeret vert náluk, hiszen két éve egy Miskolc melletti faluban telepedett le a családjával.
- Talán rossz passzban voltam, amikor ezt mondtam. Színészekkel megesik, nem kell mindent elhinni nekünk. Nem vagyok sem csalódott, sem zárkózott ember. Igaz viszont, hogy nem szokásom "a szerepért" való nyüzsgés, a felesleges locsogás. Nekem mindig a legfrissebb a legkedvesebb szerepem. Most Borbíboros Zsivány Kapitány leszek a Quasimodóban. Az idézetből legfeljebb azt fogadom el: kétéves lányomat biztosan nem győzködöm majd a pályám folytatására. De lebeszélni sem fogom, ha ezt szeretné. A színészek megszállott emberek. Rajtam sem látszik, mégis mindig egy kicsit belehalok, mire megszületik egy szerep, miközben a közönség jókat nevet a habókos, csetlő-botló figurákon. Szeretem Miskolcot és a közönségét. Itt kaptam először címszerepet a Micimackóban, a meseregény már akkor befészkelte magát a szívembe, amikor gyerekként olvastam. Tenyerükön hordoznak az istenek, és örök gyerek maradok, mert felnőttként is a mesékben lévő bölcsességet, emberséget keresem az Ágacskában, a Lúdas Matyiban, a Micimackóban vagy a Kis hercegben. Saint-Exupéry meséje különösen kedves nekem. A szerző pilóta volt, a repülés szerelmese, akárcsak én.
{p}
- A motoros sárkányrepülés szakképzett pilótája, klubtag, és tizenkét évig aktívan motorozott is. Szereti a veszélyt?
- Kölyökként repültem először Siófokon, rendőrök vittek fel magukkal. Később az esztergomi gimnáziumból, ahol a bencéseknél tanultam, kilógtam néhányszor az atyák elől a repülőtérre. Ott kezdtem vitorlázgatni. A repülés nekem múlhatatlan "káros szenvedélyem", csak jóval kisebb a veszélye, mint a dohányzásnak vagy a közúti közlekedésnek. Repülni mámorító érzés, maga a szabadság! Van más bolondériám is: zongorázom, dobolok. Most éppen nincs, de volt már zenekarom is. És imádom a kutyákat! Német juhászunk van, Hexi, együtt járunk le vele és a lányommal sétálni a Sajó-partra. (Külön köszönöm hát az ajándékot, Szücs Gábor Artúr-könyvét.)
- Milyen az otthona?
- Nyugodt és eklektikusan lakályos, amire mindig is vágytunk a feleségemmel. Ő már civil, bár valamikor művészeti titkár volt egy színházban. Ki nem állhatom a várost. Zajos, büdös, koszos és hajmeresztő! Főleg Budapest!
- És milyen családapa Latabár Árpád?
- Apaként kenyérre lehet kenni. Egyszerűen elolvadok Petrától, aki egyúttal a nevelésem csődje. Petra a mobilomat, magnómat gyilkolja, Hexi meg a virágokat a kertben. De sebaj! Ha ne adj' Isten, egyszer mégis elcsábulnék innen, az nagyon nehéz lesz...

Pályakép
Latabár Árpád 1963. május 5-én született. 1982-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1985-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1987-től a kecskeméti Katona József Színház, 1999-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja.