Regény műtét után

- Tizenhét krimi után, sokéves hallgatást követően itt egy regény. Mire számított?
- Nyolc-tízezer eladott példányra. Biztos voltam benne, hogy szeretni fogják a könyvet.
- Az rengeteg. Szépirodalmi művekből jó, ha két-háromezer elfogy.
- A marketing igazán nem rám tartozik, mégis biztos vagyok benne, mert olyan dolgokról szól a könyv, amit nem lehet megkerülni. Ráadásul tizenhét krimi után azért gondolhatja, hogy nem kezdőként álltam neki megírni.
- Ha már tizenhét krimi, amelyek közül tudomásom szerint egyikből Amerikában film is készült, most miért ez a regény?
- Nagyon bután fog hangozni a magyarázat. Szívinfarktussal műtőasztalra kerültem, és ott volt egy nagyon fura élményem.
- Élet a halál közben? Testelhagyás? Hívogató fehér fény a folyosó végén?
- Nem, nem. Valami egészen más. Furcsa volt, azt hiszem, ez a legjobb kifejezés rá. Altatásban voltam, a műszerek, mint utóbb ezt kiderítettem, szorgalmasan jelezték, hogy az állapotom stabil, altatásom tökéletes. De én közben meghallottam, hogy az egyik orvos azt mondja a másiknak: pedig soha nem szoktam elfelejteni. Biztos voltam benne, hogy valami velem kapcsolatos dologról lehet szó, meg is ijedtem. Végül is én feküdtem a kés alatt, természetes volt, hogy biztosan rólam beszélgetnek. De nem. Egy kulcs volt csupán a feledés tárgya.
- Így letette a krimiíró tollat, felvette a szépíróit, és belekezdett a regénybe.
- Nem. Egyébként is: nincs olyan nagy különbség a bűnügyi és a szépirodalom között. Csak valahogy minden más lett. Egy ilyen típusú műtét, és persze a megelőző betegség sok mindent egészen más megvilágításba helyez. Úgy éreztem, még nem halhatok meg, mert valamit még nem csináltam meg. Bennem maradt az a valami. Az életem persze megváltozott, a karatét is abbahagytam, műfordításokból éltem, de ez a hiány megmaradt. Egyszerűen muszáj volt nekiülni a regénynek.
- Ezek után nyilván könnyen ment.
- Nem. Borzalmasan nehéz volt és hosszú. Úgy kell elképzelni, mint egy összerakós játékot, egy puzzle-t, amelynek azonban minden egyes darabja is önálló, külön életet él, így állt össze a regény. A macskám emlékére.
{p}
- Nyilván hülyeség volna megkérdezni, miről szól egy regény, mert akkor teljesen jogosan azt mondhatja, nem azért dolgozott rajta évekig, hogy most elárulja a sztorit.
- Azért talán kedvcsinálónak... Igen, ez talán sokakat megfog. Szóval: van egy asszony, aki képtelen megöregedni. A férje, akit szeret és meg is szokott már, egyre öregebb, egyre tehetetlenebb, de az asszony marad, amilyen volt, és egyre rosszabbul érzi így magát. Vagy itt van a másik történet: két ember egy furcsa véletlen folytán sorsot cserél. Elmegy egy vonat egy ablak előtt, két embernek pedig kicserélődik a sorsa. Később persze visszacserélnék már, de kiderül, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt, nincs visszaút.
- Csupa misztikum?
- Rengeteg realizmussal. Misztikum csak annyi, amennyi egyébként is van az életünkben. Persze vagy észrevesszük vagy nem. És különben is: mi az a misztikum... Szerintem mindenkit érdekel az, ami velünk történik, és ez, előbb-utóbb szembe kell vele nézni vele, az öregedés, az örök újrakezdés kérdése. Hogy megcsináltam-e mindent, amit kellett volna, mit lehetett volna másképp, mit kellett volna másképp, és mit lehet még. Ez az örök hiányérzet kérdése. Akiben nincs sajgó hiány, inkább ne is olvassa el a könyvet.
- A könyvet az Ulpius Ház adta ki. Baráti szál?
- Ez is a véletlen műve, bármilyen hihetetlen. Még eszemben sem volt, hogy kiadóhoz menjek a kézirattal, annyira nem voltam készen. Megmutattam egy barátomnak néhány oldalt, aki kapta magát, és elküldte Kepets Andrásnak. Egyetlenegy novella elolvasása után szeretett bele az egészbe. Mondtam volna nemet?
- Milyen olvasói rétegre számít? Mert hogy sajog-e vagy sem, nem éppen  marketinges szempont.
- Úgy gondolom, akik valamikor olvasták a krimijeimet, most talán rácsodálkoznak: jé, ez az ürge ugyanaz volna? De nagyon számítok a nőkre mint olvasói rétegre. Tudja, amikor bejött a szingliirodalom divatja, azért arathatott akkora sikert, mert valahogy a levegőben volt a változás, hogy új réteg született, egy új társadalmi csoport, amely nagyon is világosan körülírható. Azt gondolom, még a szingliségnél is többeket érint az öregedés vagy az újrakezdés kérdése. Ráadásul ez a könyv mond is valamit, nem szájba rágja a gondolatokat, amelyeket át szeretnék adni. Afféle kalandozás az emberi lélek birodalmában, szerelemben, barátságban, házasságban. Mindenütt. És mivel mond is valamit, biztos vagyok benne, hogy sokakat fog érdekelni.
- Bestseller?
- Ha nem volna ez mostanában olyan rosszízű szó... Mindenesetre remélem. De ez nem arról szól, hogy milyen receptekkel főzzük meg a pasit, hogyan csábítsuk el, hogyan tartsuk meg, nincsenek benne bölcs tanácsok pontokba szedve a fogyókúra egyedül üdvözítő formájáról, nem viselkedési tanácsadó csekély intelligenciájú hölgyeknek, uraknak. Ez egy regény. Egy jó regény. Igen, remélem, hogy bestseller. A többi a marketingtől függ, az pedig nem az én dolgom.