Anyanyelvi őrjárat

Ezt az érdekes hangzású szót, azt hiszem, a legtöbb olvasónk ismeri. Főleg nagyobb vállalatoknál, cégeknél, intézményekben használják, jelentése pedig: 'az érkező postai küldemények szétosztása'. Én ugyan nem vagyok vállalat, de magam is jó sok levelet kapok, s mikor az aznapi levélpaksamétát végignézem, voltaképpen szintén postabontást tartok: gyorsan átnézem a leveleket, s a szerint rendezem el őket, hogy melyik mehet rögtön a szemétkosárba - pl. jó néhány hirdetés -, melyik személyes vagy hivatalos jellegű, minden nyelvi-nyelvhasználati vonatkozás nélkül (magánlevél, számla, befizetőlap stb.), melyikre szükséges idővel vagy akár soron kívül válaszolni, melyek közülük azok a levelek, amelyekkel érdemes valamilyen műsorban, nyelvi rovatban vagy másutt a kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt is foglalkozni stb. Mai anyanyelvi őrjáratomban két olyan nézői, illetőleg hallgatói  kérdésre válaszolok, amelyre a válasz nem feltétlenül tesz szükségessé részletes kifejtést, ugyanakkor a felelet többeket érdekelhet, s így megérdemli a nyilvánosságot.
Az első kérdés magára a postabontásra, mármint a szóra vonatkozik. (Nem véletlenül választottam ezt írásom címéül.) Egy idős kiskőrösi tévénéző szerint - kérésére nevét nem közlöm -  célszerűbb lenne a levélbontás  szót használni, mert a postabontás azt sugallja, hogy - mint írja - magát az épületet bontjuk le. Csakhogy számos szavunknak egynél jóval több jelentésük van, s mindig a konkrét szövegösszefüggés dönti el, hogy melyik jelentés érvényesül! Az iskola például nem csupán az iskolaépületet jelenti, nem is csak az iskolát mint oktatási intézményt, hanem több egyéb mellett valamilyen tudományos, irodalmi vagy művészeti irányzatot is: X. Y. iskolát teremtett. A posta pedig nemcsak levelek, küldemények továbbítására szakosodott intézményt jelenthet számunkra, hanem ennek az intézménynek valamelyik fiókját, épületét, helyiségét, sőt még a postán továbbított küldemények összességét is. Gyakran mondjuk pl.: Megjött a posta! Ha így van, akkor a postabontás szó sem lehet hibás.
{p}
Dr. Nagy Jánosné, akiknek levele a Rádió révén került hozzám, többek között arról ír levelében, hogy egyik miniszterünktől néhány hónapja ezt a megfogalmazást hallotta: "a cég eddig informatikában utazott", más valakitől meg ezt: "úgy tudom, Orbán Viktor családja eddig bányavállalkozásban utazott". Nem tetszik neki ez a fogalmazás, s azért ezt fűzi hozzá: "én még azt hittem, hogy a bányában csillék és szállítószalagok utaznak, meg a lifteken a bányászok a munkahelyre!" Tagadhatatlan, hogy ma szokatlan ez a forma, de az idézett kifejezések némi védelmében azért hadd jegyezzem meg, hogy a múlt század első felének kereskedelmi nyelvében még nem számított olyan régiesnek ez a megfogalmazás, mint amilyennek ma érezzük. Jelentése akkor ez volt: 'valamilyen árucikkel ügynökként járja a vidéket, valamivel ügynököl'. Pl.: díszműáruban, fában, textilben utazik. Az élet azonban nem áll meg, s a nyelvhasználat változása is vég nélkül, szakadatlanul folyik, amint ezt mindnyájan érezzük, ha figyelünk is rá. Új értelmező szótárunk ezért jogosan állapítja meg az utazik említett használatáról, hogy az egyrészt csak a kereskedelem nyelvében dívott, másrészt pedig ma már abból is kiveszőben van.