Anyanyelvi őrjárat

Azt hiszem, másoknak is eszükbe jutott már az az érdekes kérdés, amelyet ez év elején Varsányi József iregszemcsei olvasónk tett fel nekem. Idézem leveléből az idevonatkozó részt!
"Helyes-e az, hogy valaki betölti a hetvenedik életévét, és csak azután ünneplik a hetvenedik születésnapját? Szerintem az első születésnap az a nap, amelyen megszülettünk, s egyévesek csak akkor leszünk, ha betöltjük az első életévünket. Csakhogy akkor már éppen a második születésnapunkhoz értünk! A sportriporterek közvetítéskor többnyire azt mondják, hogy a 10. vagy a 13. percben esett a gól. Ez helyes, mert ilyenkor az óra percmutatója még a 9-esen, illetve a 12-esen áll. De ennek megfelelően 70. születésnapja csak annak lehet, aki nem 70, hanem 69 éves! Kiváncsian várom - és nagyon köszönöm - Tanár Úr válaszát."
Nemcsak érdekes, hanem tanulságos is a kérdés. Örülök, hogy olvasónk föltette, s így módot adott rá, hogy válaszommal mások ezzel kapcsolatos aggályait, kétségeit is eloszlassam.
Mindenekelőtt magam is tanúsítom, hogy amit olvasónk ír, az tökéletesen megfelel napjaink nyelvhasználati gyakorlatának. Amikor egy-egy kiváló tudós eléri azt a bizonyos életkort - többnyire éppen a betöltött hetven évet -, amikor a szakma tisztelgő tanulmánykötettel köszönti, e kötetek címében majdnem mindig a 70. születésnap említése szerepel: "Emlékkönyv X. Y. hetvenedik születésnapjára", "Írások Z. profeszszor hetvenedik születésnapjára".
{p}
Valóban fennakadhatunk ezen, ám ha szótárainkra hallgatunk, nem lesz többé okunk nyugtalankodni. A születésnap szó ugyanis nem azt a napot jelenti, amelyiken valaki megszületett, hanem annak a napnak az évfordulóját. Nemcsak a 2003-ban megjelent Magyar értelmező kéziszótár, hanem a több mint négy évtizeddel korábbi, hétkötetes nagy munka, A magyar nyelv értelmező szótára is így értelmezi a szót: 'valaki születésének évfordulója'. Vagyis kialakult az a különbség, hogy a születésnapunk nem azonos a születésünk napjával. Születésnapunk minden évben van, csakúgy, mint névnapunk, születésünk napja ellenben egyetlen nap, az, amelyen megszülettünk. Ez a magyarázata annak, hogy ha valaki megkérdi tőlünk: "Mikor van a születésnapod?", nem azt mondjuk, "1932. február 13-án", hanem csak ezt: "február 13-án". Pontos dátumot csak akkor jelölünk meg, ha erre nyomatékosan figyelmeztetnek, például a kérdőíveken többnyire így: "Születési idő (év, hó, nap)". Az említett nagy értelmező szótár születés címszavában szerepel is ez a szókapcsolat: születésének ideje, éve, napja, órája, ilyen módon is utalva arra, hogy nyelvhasználatunkban más a születésnap, mint valaki születésének a napja.
Hogy olvasónk kérdése jogos, azt az is bizonyítja, hogy régen még nem volt ilyen jelentéselkülönülés. Ballagi Mór 1873-ban megjelent szótárában a születésnap értelmezése még ez: 'a nap, melyen valaki világra jött s az annak megfelelő nap az utána következő években'. De már ez a régi szótár is érzékeltette, hogy itt szükség van valamilyen különbségtevésre, ugyanis a példamondata két megoldást tartalmaz: "ma van fiam születésnapja vagy születése napja".
Azóta már meggyökeresedett az a használat, hogy a születésnapunk más, mint a születésünk napja. S hozzátehetem: e különbségtevéssel nyelvünk tovább gazdagodott, még kifejezőbbé vált.