Átöblítem magamon a múltat

Csupa üveg, csupa fém, csupa beton épületeiről ismerjük, holott tervezett nádtetős parasztházat is. Hívei csodálják, ellenzői ridegnek tartják műveit. Azt azonban senki sem tagadja, hogy az idén hetvenéves Finta József éppúgy külön fejezetet kap majd a hazai építészet történetében, mint például Ybl Miklós vagy Hauszmann Alajos. Tucatnyi budapesti szálloda tervét vetette papírra, s ő tervezte többek közt a Westend üzletközpontot. Most Debrecenbe álmodott meg egy százezer négyzetméteres szórakoztató- és bevásárlóközpontot színházzal, kiállítóteremmel.
A törékeny, kék szemű férfi a Kós Károly regényében szereplő Varjú nemzetség leszármazottja. Erdélyi gyermekkoráról is mesélt lapunknak: rég kidőlt kopjafákról, faragott kapukról, amelyeket évtizedekig rajzolt. A rakéták és a génsebészet korában mégsem hisz a múltba forduló építészetben. A hetvenesztendős Finta József Debrecen üzletközpontját és Etyekwood filmstúdióját tervezi, felüdülésül azonban húsvétkor Velence romantikus utcácskáiban barangol a feleségével.
Az egészsége megroppant, ám a kórházból is sietősen távozott, átadni legújabb szállodáját. Az építész manapság bosszankodik, mert ízléstelen családi házak sokasága csúfítja el a városok, falvak utcáit.
- Kiáll-e olykor a Duna-partra, hogy megszemlélje a panorámát, amit átrajzoltak a szállodái?
- Azért sohasem mennék ki a folyópartra, hogy megállapíthassam: ezt mind én csináltam. Természetes dolognak fogom fel, hogy a házaim részei egy városnak, és a maguk módján alakítják. Az építészet a művészet és a mérnöki tudomány határa, amely folytonosan irányítja, befolyásolja az életünket. Mozgásokat, érzéseket kelt bennünk, például egy forgalmas utcán sietősen megyünk végig, egy szép tér pedig megállásra ösztökél bennünket.
- Milyen érzés ekkora hatalmat birtokolni?
- Néha magam is megdöbbenek, mekkora energiákat szabadítanak fel a papírra vetett vonalak. Az első építkezésem óta nyomaszt az élmény: a telken egy hatalmas gödör fogadott, az alap helye. Akkor ébredtem rá, hogy Úristen, amit én a papíron játszom, azt a valóságban ennyire komolyan veszik.
- Látott azóta nagyobb gödröket is...
- A fővárosi Bank Center épületénél hat emelet mélységből kanyarogtak föl a teherautók, úgy hordták a földet. A Westendnél tizenhat toronydaru hajlongott egyszerre, és majdhogynem meglepődve néztem a villamosról, hogy ezeket mind én irányítom.
{p}
- Nem nyomasztó a felelősség?
- Még harmincéves sem voltam, amikor a Duna Intercontinentalt terveztem, majd sorra jött a többi szálloda. Az óriási feladatok megroppantották az egészségem. Amikor az infarktusgyanú tüneteivel kórházba kerültem, közöltem az orvosaimmal, hogy erre a cirkuszra nekem mindössze egy hetem van, mert adják át a szállodámat. A szelíd őrülteknek kijáró türelemmel néztek rám.
- Melyek a kedvenc munkái?
- Azokat az épületeimet szeretem a legjobban, amelyeket jóleső érzés lenne megsimogatni, kézbe venni. Ilyen például az ORFK központi épülete, népszerű nevén a zsarupalota. A Westendet is vállalom, bár a szeretem és a vállalom közt van egy árnyalatnyi különbség. Az igazság az, hogy az építészet négyötöd része kompromisszum, és csak egyötöd része szárnyalás.
- Ennek ellenére nemet is tud mondani. Kecskeméten nemrég visszaadott egy megbízást.
- Lelkesen terveztük a malom helyére épülő üzletközpontot. Amikor azonban a megrendelő duplájára akarta emelni az építmény magasságát, mint amit a telek elbír, felálltam. Egy várost nem illik tönkretenni.
- Vidéken járva-kelve sok hivalkodó, újgazdag módi szerint emelt ház böki az ember szemét. Miért ekkora divat az ízléstelenség?
- Nem tanítják a szépet. Hat évtizede nincs normális rajzoktatás, esztétikai nevelés. A szerencsésebb helyeken, Finnországban egy piaci kofa is megmutatja, melyik irodaházat tervezte egy világhírű építész.
{p}
- Hát, nem merném tesztelni a hazai járókelőket...
- A most épülő családi házak kilencven százaléka csapnivaló. Erkölcstelen, hozzá nem értő építészek tervezik ezeket.
- Miközben modern bankközpontokat álmodik papírra, addig grafikái visszasírják az erdélyi falvak letűnt világát. Mi ez a kettősség?
- Az ükapám Erdély neves arcképfestője volt, magam is évtizedek óta rajzolok, festek. Anyai ágon kalotaszegi nemes-földbirtokosok, református lelkipásztorok a felmenőim. Gyermekkori nyaraimat nagyapám váralmási parókiáján töltöttem. Szénásszekéren zötykölődtem, estefelé fenyőtobozokkal dobáltam a hazafelé ballagó bivalyokat. Rajzaim őrzik a zsindelyes tetőket, a faragott oromzatokat, a gyönyörű kapukat és a cinterem fejfáit. Ez a falukép mára szétroncsolódott. Szomorú, pusztuló világ lett a falu.
- Ez a nosztalgia miért nem köszön vissza az épületein?
- Keresztfiamnak örömmel terveztem nádtetős, tornácos házat a Balaton-felvidékre. Egyébként a parasztházak, amelyeket Erdélyben is lerajzoltam, a maguk idejének legkorszerűbb építményei voltak, remek szerkezettel. Akkoriban az volt a high-tech... Ám nem hiszek a múltba forduló építészetben. Természetes, hogy a motorizáció, a génsebészet és a rakéták világában élek azzal a lehetőséggel, amelyet a korszerű anyagok kínálnak.
- Mégsem felhőkarcolók közé jár kikapcsolódni!
- Minden húsvétkor elmegyünk a feleségemmel Velencébe. Valami későn jött polgári létezés öröme fog el ilyenkor. Vörösbort iszom a Rialtónál, nézem az olasz gyerekeket, ahogy a templomok falánál fociznak, vagy rugdosom az utálatos galambokat. Átöblítem magamon a múltat, tanulok belőle, de ez nincs ellentétben azzal, hogy a mába illő házat tervezzek.
- A tervezők is egyre gyakrabban ülnek számítógép elé.
- A ház első gondolatát, vázlatát mindig magam vetem papírra. Ez a legnemesebb elfoglaltság számomra, maga a szertelen játék. Sosem az épület érdekel igazán, hanem az az élet, amely majd beleköltözik. Talán eljön az idő, amikor a gép átveszi az építésztől a főszerepet, de ez már nem az a világ lesz, amelyikben én élni szeretnék.