Múlt századi filmsiker

- Semmi értelmük a filmfesztiváloknak - ismétli. - Almát és körtét nem lehet összehasonlítani.
Hát persze, milyen bölcs megállapítás. De alig fogadom el, máris cáfolja magát.
- Azért természetesen jó, hogy vannak. A filmesek utazhatnak, szerepelhetnek, rájuk figyel a világ.
Saját Oscarjáról kérdezem, 1967-ben, 29 évesen kapta Bohumil Hrabal remekéért, a Szigorúan ellenőrzött vonatokért a legjobb külföldi alkotás kategóriában.
- Szerencse kérdése az egész - szerénykedik, közben azért figyel, elhiszem-e. - A kikerült filmek közül bármelyik kaphatta volna. Végül talán azért ítélték nekem, mert ettől a filmtől remélték a legtöbb amerikai nézőt.
Történeteket várok. Azt olvastam, elsőként az olaszok vették meg a filmet, aztán az amerikaiak, de bemutatták a Szovjetunióban is. Meghívták a vetítésekre, Moszkva és Leningrád után eljutott Tallinnba. Az idegenvezetője ott egy neves író volt, akinek a fél családját kiirtották a kommunisták. És 1990-ben Prágában felkereste az író, csak akkor már Észtország köztársasági elnökeként mutatkozott be.
Faggatom Menzelt a díj átadásáról is, ahová Hrabal helyett az akkori barátnőjét vitte el. A rendező széttárja a karját:
- Nem emlékszem semmire. Régen történt, még a múlt században. Történelem az már.