Anyanyelvi őrjárat

Ausztráliai szavak nyelvünkben

KultúraGrétsy László2005. 04. 15. péntek2005. 04. 15.
Anyanyelvi őrjárat

Anyanyelvi őrjárat című rovatunkban az elmúlt héten néhány olyan különleges alkotású szót (csőr, könnyelmű, rovar stb.) mutattam be egy-két mondat kíséretében, amelyek a magyar nyelvújítás idején jöttek létre elődeink szívós igyekezete nyomán. Mivel magyarok vagyunk, természetesen mindig a hazai, magyar alkotású szavaknak örülünk legjobban, de azért arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy anyanyelvünkbe régen is beépültek, és napjainkban is szép számmal kerülnek be más nyelvekből is olyan szavak, amelyekre valamilyen okból szükségünk volt, s amelyek itt, a magyar környezetben előbb-utóbb magyarrá is váltak. Amikor ugyanabból az idegen nyelvből egyszerre ezrével bombáznak bennünket az idegen szavak, mint ez a XX. század fordulója táján a német eredetű szavak esetében történt, napjainkban pedig az angol, illetve amerikai angol szavakéban figyelhető meg, akkor a nyelvművelő nem örül túlságosan, mert az ilyen idegenszó-özön akár a nyelv hangrendszerében, grammatikájában, szórendjében, hangsúly- és hanglejtésviszonyaiban is nyomot hagyhat. Ám ha ez ellen meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket (pl. most a reklámnyelvtörvény érvényre juttatásával), általában nincs okunk az idegen szavaktól tartani. Ennek igazolására s egyúttal szemléltetésére ma arra mutatok be néhány példát, hogy nemegyszer még távoli földrészeknek a miénktől gyökeresen eltérő nyelveiből-nyelvcsaládjaiból is átveszünk szavakat, s azokat aránylag rövid időn belül a magunkénak is érezzük. A választásom a tőlünk alighanem legtávolabbi földrészre, Ausztráliára esett. Olvasóinknak a következőkben bemutatok néhány olyan szót, amelyet az ausztráliai őslakosok nyelveiből vettünk át vagy közvetlenül, vagy a XVIII. század óta ott megtelepedett fehérek közvetítésével.
{p}
Bumeráng. A szót az új-dél-walesi őslakók nyelvéből angol közvetítéssel vettük át, illetve vette át szinte az egész világ. Olyan keményfából való, görbe hajítófegyvert jelent, amely jól eldobva viszonylag nagy távolságra (50 méterre) repül, és komoly ütést képes mérni a célpontra, s amelynek némelyik változata kellő szögben elhajítva visszarepül az elhajítóhoz.
Dingó. Egy nagy testű, kutyaféle ragadozó neve. Mivel ez az állat csak Ausztráliában honos, érthető, hogy ottani nevét használjuk, igaz, angol közvetítéssel.
Kenguru. A szót az Ausztrália keleti partjait 1770-ben végighajózó James Cook kapitánynak köszönhetjük. Ő jegyezte föl naplójában a következőket (az 1810-ben készült magyar fordításból idézek, még a helyesíráson sem változtatva): "Némellyek közülünk egy olyan állatot láttak, melly akkora vólt mint egy agár, egyébaránt karcsú, egérszőrű és felette gyors, noha inkább ugrani mint futni látszott. ...A' lakosok Kangurunak hívják 's a' húsa felette kellemetes ízt ád." Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy a szó a gúgu jimidhirr nyelvet beszélő bennszülöttek nyelvéből való. Az ausztráliai köznyelvben csak néhány nagy testű kengurufaj megnevezése kangaroo (kiejtve: kenguru), a többire a vallabi szót használják, nálunk azonban csupán mostanában kezd terjedni a kisebbek megnevezésére ez a szó, amely szintén egy ausztráliai nyelvből származik.
Koala. A szó a medveszerű, de eukaliptuszlevélen élő, kedves állatkának a neve. Mivel Ausztráliában honos erszényes emlősről van szó, nem csoda, hogy ott használatos nevén ismerte meg az egész világ.

Ezek is érdekelhetnek