Anyanyelvi őrjárat

A nyelvújítás furcsaságaiból

KultúraGrétsy László2005. 04. 08. péntek2005. 04. 08.
Anyanyelvi őrjárat

Cikkemmel természetesen nem az a célom, hogy - valamiféle igazságosztói szerepben tetszelegve - a magyar nyelvújításnak, ennek a legfőképpen a XVIII-XIX. század fordulóján ható nagy szellemi, egyúttal nemzeti mozgalomnak az értékelője legyek. Ilyesmire egy olyan rövid terjedelmű írásban, amilyen az Anyanyelvi őrjárat egy-egy darabja, még csak vállalkozni sem szabad. De arra, úgy érzem, elegendő ez a rendelkezésemre álló tér is, hogy erre a nagyszabású s nagy jelentőségű mozgalomra, amely szerény számítások szerint is mintegy tízezer új, teljesen meggyökeresedett s minden nyelvújítói mellékíz nélküli szóval gazdagított bennünket, ráirányítsam a kései utódok, azaz olvasóink figyelmét. Az pedig talán külön jó pont a szerző, azaz szerény személyem számára, hogy a nyelvújításnak nem a többé-kevésbé hagyományos módok valamelyikén - szóösszetétel, szóképzés, akár sajátos, új képzők létrehozásával is -, még csak nem is a nyelvújítókra jellemző egyéb módokon - elavult szavak felelevenítésével, nyelvjárási szavak irodalmivá avatásával -, hanem teljesen újszerű, olykor szinte humoros, alkalmi összerántás, összevonás útján való szóalkotásaiból mutatok be néhányat szemléltetésül, érdekességként. Olyan szavakat nyújtok át egy röpke felsorolás erejéig olvasóinknak, amelyek láttán joggal gondolhatják: jé, ez a mindennapos szó ilyen kacifántos úton-módon vált nyelvünk szerves részévé?
{p}
Csipesz. V alakban szétálló szárú, kisebb fogót jelent. Vajon gondolná-e róla bárki is, hogy megalkotója, a legtermékenyebb nyelvújító, Bugát Pál a csíp igét az eszköz elejével kapcsolta össze, mondván, hogy ez voltaképpen csípésre szolgáló eszköz?
Csőr. Ez is nyelvújítási szóösszerántás eredménye. Két szó vonódott benne össze: a cső és az orr. Kétségtelenül mindkettő emlékeztet valamiképpen a madarak csőrére.
Delnő. Jelentése: 'előkelő hölgy, dáma'. Ma már régiesnek számít. De azért nem árt tudni, hogy a deli nő kifejezés egybeforrasztásának köszönheti létét.
Elnök. Két lépcsőben alkották meg a nyelvújítók. Előbb Barczafalvi Szabó Dávid gondolta ki az elölülnök szóalakot, majd Bugát tömörítette elnökké.
Könnyelmű. E 'meggondolatlan' jelentésű szót Kazinczy írta le először, mégpedig 1814-ben. Az öszszerántás útja: könnyű elméjű - könnyelmű.
Lég. A régi nyelvben a levegő ég kifejezés volt szokásos, amelyben a levegő jelentése voltaképpen. 'lebegő'. Ebből a levegő ég-ből egyrészt jelentéstapadással alakult ki az immár főnevesült levegő, másrészt a Kazinczy által alkotott szóösszerántásos forma, a lég. Napjainkban mindkettő él, de jelentős stíluskülönbség van köztük. A koholt, alaptalan híreket csak légből kapottaknak nevezhetjük, de aki nehezen lélegzik, arra csak azt mondhatjuk: nem kap levegőt.
Rovar. A nyelvújítási összerántások egyik legkülönlegesebbje, ugyanis a rovátkolt barom kifejezésből vonták össze. Eleinte a robar forma terjedezett, de azután kiszorította a rovar változat.
Zongora. Mivel tambura szavunk már a XVII. század elejétől ismert volt, alighanem ennek a zeng igével való összekapcsolása, majd összerántása, illetve a magánhangzó-harmónia megteremtése révén született a mai forma: zengő tambura - zongora.

Ezek is érdekelhetnek