Ezret lő a csodakatona

Minden bizonnyal kiváló katona lesz, hiszen nem kell etetni, itatni, a nélkülözéseket, csapásokat kiválóan viseli, nem retten meg az ellenféltől, nem is szorul görcsbe a gyomra, ha ölni kell. Ráadásul nagy tűzerőt képvisel, hiszen géppuskájával 750, illetve ezer lövést képes leadni percenként. Ez az ideális katona az amerikaiak által kifejlesztett harci robot, amely lánctalpakon gördülve hat kilométeres sebességgel képes haladni a terepviszonyoktól függően. Kiválóan tájékozódik, hiszen a vázszerkezete tetején négy, éjjeli látásra is alkalmas kamerát hordoz. Előretörése közben könnyedén megbirkózik a hegyi kaptatókkal éppúgy, mint a kőtörmelék-akadályokkal. Lendületének csak akkumulátora teljesítménye szab határt, amely jelenleg négy-hat óráig tartja benne a "lelket". Fegyvereinek hatótávolsága nyolcszáz méter, és nincs panasz az ütésállóságára sem: ha netán bomba robban a közelében, a műszerészek néhány óra alatt harcképessé tudják tenni.
{p}
A robotkatona kifejlesztése kétmillió dollárba került, darabonkénti ára jelenleg kétszázezer dollár, csupán töredéke egy hús-vér harcos harctéri szolgálatba állításának: ez utóbbi négymillió dollárral terheli meg az amerikai költségvetést; ennyit emészt föl az élelmezése, a felszerelése, a többéves kiképzése meg a zsoldja.
Noha a programozott gyilkológépek fejlesztésében és tökéletesítésében - elvileg legalábbis - határtalan lehetőségek rejlenek, ez a kis lánctalpas Kard még nagyon messze van az igazi csúcstól, az autonóm döntéseivel magát önállósítani képes robotgyilkosoktól. (Ámbár egyes fejlesztőmérnökök szerint ilyen robotot kifejleszteni lehetetlenség.) Ez a bébitank ugyanis csak emberi felügyelettel, illetve irányítással képes ellátni feladatát. Egész egyszerűen távirányítással működik. A katona valahol a robot mögött rejtőzik, attól mintegy ötszáz méterre, ő irányítja, illetve hozza működésbe botkormánnyal - egy videóképernyőt figyelve - a robot vázszerkezetére szerelt géppuskát.
A távirányítású robotkatonákat az iraki városokban állítják hadrendbe, ahol is a legveszélyesebb utcákon veszik át az ellenőrzést az amerikai járőröktől. A városokban dúló, terrorizmussal tarkított gerillaháborúkban ezt tartják a leghatékonyabb megoldásnak az ellenség elleni küzdelemben, s egyben - amerikai részről legalábbis - a legkevesebb emberáldozattal is ez a megoldás jár.