Francia ellenállók

A mészárlást követően a németek az egész falut felgyújtották. Az áldozatok neveiről a vérengzés évfordulóján minden évben megemlékeznek. A Discovery Channel filmje, amely a második világháborúban tanúsított francia ellenállásról szól, interjúkat mutat be Claude Pishot-val és Simone Balloux-val; mindketten azon a borzalmas napon vesztették el édesapjukat.
A német csapatok 1940. május 10-én hajnali fél hatkor megszállták Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot. A támadók dél felé vették az irányt, a Péronne-tól és Amiens-től délre kibontakozó erős francia ellenállásnak nem sikerült feltartóztatnia a német erőket, és június 14-én Párizs elesett. Ekkoriban hanzott el De Gaulle buzdítása: "Bármi történjék is, a francia ellenállás lángja nem aludhat ki, mert nem szabad kialudnia."
Még csak nagyon kevés francia gondolt aktív ellenállásra 1940 nyarán. Az ország északi részében számos család kenyérkereső nélkül maradt, s az emberek hamarosan szinte kizárólag azzal törődtek, valahogy éljék túl a nehéz időket. Mindennemű utazást betiltottak, az újságokat cenzúrázták, a személyi igazolványokat ideiglenesekké nyilvánították. Folyamatos kijárási tilalom volt érvényben, a napi élelmezés alapvető problémává lett. Az ellenállás ekkor a tiltakozás kézenfekvő eszközévé vált, majd egyre nagyobb mozgósító erőt képviselt. "Le Vichy-vel, le Pétain-nel, a kollaboránsokkal, le a német megszállással!" - hangzottak a jelszavak.
A megszállás négy éve alatt a franciák egy egész nemzedéke kényszerült naponta nehéz döntésekre. Nem volt könnyű a választás: együttműködjenek-e a megszállókkal, illetve az őket kiszolgáló hatalommal, vagy pedig ellenálljanak. A dacolás gyakran tragikus következményeket vont maga után. A francia ellenállás végül győzedelmeskedett, de még ma is tart az áldozatok számbavétele.
(Európa titkos hadtestei. A sorozat első része - "A második világháború partizánjai: a francia ellenállás" - április 12-én 1 órától látható.)