Gólyaváró műfészkek

A legtöbb pár Borsodban (660), a legkevesebb Komárom-Esztergom megyében (34) fészkel. 1901 óta védjük a fehér gólyát, amely napjainkban már fokozottan védett. Körülbelül kétszáz pár fekete gólyánk szintén fokozott védelmet élvez.
A fehér gólyák élettere jelentősen csökkent napjainkra. Mivel egyre kevesebb a fészekhelyükül szolgáló szalma- és nádtetős ház, gazdasági épület, illetve az ezekhez tartozó, széles fészekalapot kínáló kémény, ezért a villamoshálózatok légvezetékeinek oszlopain, a segédoszlopokon ugrásszerűen megnőtt a gólyafészkek száma.
Lovászi Pétertől, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fehérgólya-programjának vezetőjétől megtudtuk, hogy ma már a fészkek nyolcvan százaléka villamos hálózatokra épül. Ezek persze gyakran leszakadnak, zárlatot okoznak, áramütés érheti a madarakat. Ennek elkerülésére szolgál a fészektartó kosár, más néven fészekmagasító. A nyolcvanas években 2900 készült belőlük, amit az elmúlt időszakban újabb 2750 darabbal növeltek meg. A fészekalapokat az áramszolgáltatók helyezték ki a természetvédők közreműködésével. Az aktív gólyavédelmi munkának köszönhetően nemrégiben már ilyen kosáron fészkelt a madarak 51,8 százaléka. A fészkek 26 százaléka azonban még mindig közvetlenül a villanyvezetékekre épült, fészektartóra helyezésük a legsürgősebb feladat. A madarak nemcsak a fészken, a repterükbe kerülő villanyoszlopon is áramütést szenvedhetnek. Egy, a kilencvenes években készült felmérés szerint az elhullott, kifejlett, nem fióka korú fehér gólyák 94,1 százaléka így pusztult el. Rengeteg madársérülést, halált okoznak ugyanis a felső állású trafók, kapcsolók, egyéb szerkezetek. Középfeszültségű hálózatok esetében ez kivédhető burkolással, úgynevezett szigetelőpapucsok kihelyezésével - negyvenezer darab készült belőlük. A fontos madárélőhelyek területén álló egymillió oszlop tíz százaléka sorolható a rendkívül veszélyes kategóriába, amelyeken burkolással az áramütés okozta madárpusztulások hatvan százaléka megelőzhető. Megnyugtató és ideális megoldás azonban a madarak és a tájkép szempontjából egyaránt a földkábel.
Több településen is szeretnék visszatelepíteni a gólyákat. E célt szolgáló műfészket olyan helyen célszerű építeni, ahol két-három kilométeren belül vízpart, rét, legelő van, hogy a madár elegendő táplálékot találhasson. Elhagyott kazánkémények is alkalmasak a műfészkek elhelyezésére, egy méter átmérőjű, erős, kerek tartókeret szükséges hozzájuk. Fölszerelhetők különálló oszlopokra (villanyoszlopokra) is. Elegendő, ha mutatóba tíz-húsz centiméter magas gallyréteget helyezünk a tartóra, mert a gólya tovább építi  azt, beköltözik és belakja új otthonát.