Kényszerpörgők balladája

Szerkesztő úr, nem tud valami jó befektetést? - kérdezte tőlem a múltkoriban egy fiatal, gazdag vállalkozó a kórházi folyosón; mindketten pizsamában sziesztáztunk.

KultúraAdonyi Sztancs János2005. 04. 15. péntek2005. 04. 15.
Kényszerpörgők balladája

Gyengén ellenszenves volt a pasas a hadaró beszédével, a túlmozgásos testével, a kutakodó tekintetével. Az egész ember amolyan üzleti vibrálásban élt.
- A világ legjobb befektetése az a birtok volt - válaszoltam a vállalkozónak -, amelyet Maecenas, az anyagi javakban dúskáló római polgár ajándékozott Horatiusnak, a költőnek, még Krisztus születése előtt. A birtok ugyanis öröklétet fialt az adományozónak.
A kórházi gazdag ember egy pillanatra megütődött szavaim hallatán. Láthatólag fogalma sem volt, miről beszélek, ezért inkább hülyének nézett.
Én már semmin sem csodálkozom, egy fiatal vállalkozón különösképpen nem, elvégre huzamosabb ideje a rapkorszakban senyvedünk, vagyis a nagy pörgés idejében, és aki együtt forog a korral, annak könnyen kirepül a fejéből az a kevés is, ami esetleg benne volt. Hát még ha nem is volt benne semmi, ami igazán értéknek számít! Mi marad akkor neki? Az üres pörgés és az idegrángás. No meg a pénz mint cél.
Felveszi és terjeszti a rapritmust a média is - hiszen sokszor mellőzi az emberi mérték szerinti beszédet, sőt még a sziporkaszóró száj helyett is a motollanyelvet részesíti előnyben. A lényeg a gyorsaság. Kiváltképp a gagyimédia jeleskedik ezzel a stílussal, főként a fiataloknak szánt adásaival. Ki tudja kimondani egységnyi idő alatt a legtöbb szót? Ám aki odafigyel a "trendi" hadarásra, azonnal észreveszi, mennyire híg, mennyire velőtlen, mennyire zagyva dumákkal butítják a népet. Majka, a rapénekes műsorvezetőként lassan már kopogtat a halandzsanyelv kapuján. Jáksó, Bochkor, Boros gyakran és szívesen megemlíti a testiség gyomorforgató részleteit - nyelvük pörög, szavaik szétfröccsennek, mint a ventilátorba vágott fekália.
Valamiféle kényszergyorsulásban van a világ, és ez visszafordíthatatlannak tűnik. Hovatovább csak a kiváltságosok engedhetik meg maguknak a lassúságot, az elnyújtózást, az alkotó bambulást. Ha nagyon a mélyére nézünk a rapkorszaknak, akkor balladai komorság vehet rajtunk erőt, hiszen úgy kell táncolnunk az életben, ahogy a rap üteme megkívánja. És ha a muszájpörgés tényleg megállíthatatlan, akkor eszünkbe fog jutni a halálra táncoltatott lány balladája.
De a lányról eszünkbe jut a szerelem is, a szerelemről a szépség. A szépség vigasz azért, hogy megszülettünk. Aki teheti, azonnal ugorjon fejest a szépség tengerszemébe. A gyorsulásból pedig legyen elég annyi, amennyit az ütőerünkön érzünk, ha váratlanul feltűnik a távolban rég nem látott kedvesünk.

Ezek is érdekelhetnek