Madaras Hortobágy

Angliában például a mezei veréb a természeti környezet állapotának egyik fokmérője. A kis szürke madár létszámának változását számtalan tényező befolyásolja. Többek között a fészkelési és táplálkozási lehetőségek alakulása. Ha meredeken csökken a száma, akkor annak egészen biztosan az is oka, hogy túlságosan sok bokrot, fát vágtak ki, és túlontúl jól sikerült a mezőkön a gyomirtás. A bokrok, fák hiánya a fészkelést, a gyommagvak mennyiségének csökkenése a verebek táplálkozását nehezítette meg, ezért ritkul az állományuk. Az idei feladat tehát: baltacsattogást módjával, és sokkal kevesebb gyomirtószert a földekre! A módszer hazánkban is alkalmazható lenne, mert köztünk is rengetegen vannak, akik fittyet hánynak a gyomirtás szabályaira. Egy térség kapcsán ugyanakkor egészen nyugodtak lehetünk, ez pedig a Hortobágy, hazánk talán legnagyobb természeti vonzereje. A pusztát évente sok tízezer hazai és külföldi turista keresi fel, s ritka az, akit ne nyűgözne le a végtelen síkság. Pedig a Hortobágy igazi, rejtett kincseit a nagy többség nem is ismeri. Például a madárvilágát.
{p}
Igaz, annak megismeréséhez kevés egy rövid séta, sokszor egy év sem elég. Nem csoda, hiszen itt található Európa egyik legsokszínűbb madárnépessége. A füves puszták, sekély tavak, mocsarak az égi vándorok évezredes fészkelő- és pihenőhelyei, vonuláskor száz- meg százezer madarat lát vendégül a róna. Csérek, godák, gulipánok, szerkők, lillék, füzikék népesítik be a pusztát, amelynek madárvilágát sokszor felmérték és leírták már, de igazi, összefoglaló mű még nemigen látott napvilágot.
Eleddig. Mert pár hete Ecsedi Zoltán ökológus szerkesztésében megjelent a hiányolt könyv, a Hortobágy madárvilága címmel. A kötet ötven, a Hortobágyi Nemzeti Parknál és a Hortobágy Természetvédelmi Egyesületnél dolgozó szakember kilenc éven át tartó munkájának összegzése, amely az összes eddigi madártani ismeretet egyesíti. A százötvenkilenc hortobágyi fészkelő madárfajról elterjedési térképet, majdnem mindről fényképet is közöl a kötet. A Hortobágy 337 madárfajjal hazánk madarakban leggazdagabb tája, és ez elsősorban a természetes élőhelyek sokaságának és kiterjedésének köszönhető. Fontos szerepet játszik azonban ebben a kötet szerzőinek szívós madártani és természetvédő tevékenysége is. A szerzők többsége persze nem csak madarászkodik. Így az olvasó nem csupán a madarak életét, előfordulási jellegzetességeit ismerheti meg, hanem a Hortobágy földtörténeti múltját, talajviszonyait, éghajlatát, élőhelyeit is. A könyv sok újdonságot tartalmaz, például olyan friss kutatási eredményekről is beszámol, melyek szerint a szikesek már húszezer évvel ezelőtt is léteztek, tehát nem feltétlenül az emberi beavatkozás révén keletkeztek. Emellett a kötet összefoglalja a hortobágyi madártani bibliográfiát is, ami már önmagában véve is hatalmas munka. A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület elképesztően gazdag, több mint hétszáz oldalas kiadványa 640 színes képen 334 madárfajt mutat be, és a pompás fotók segítségével a puszta különleges élőhelyeinek világába is betekinthetünk.