Misszió Héten

Derű, szeretet, kifogyhatatlan temperamentum árad a gömöri község pirospozsgás arcú falugondnokából, Mazareczki Istvánnéból. A kétgyerekes, szinte folyton a falu Suzukijával szaladgáló fiatalasszonyt persze mindenki csak Évikének hívja. Az időseknek ő "a mi gondoskodó lányunk", aki meleg ételt, gyógyszert, megnyugtató szavakat visz nekik. A kicsiknek bábelőadásokat, a tinédzsereknek színházlátogatást, diszkót, az ország túlsó felén internetes tábort szervező "Éva néni", akivel néha bizalmasan megoszthatják lelki titkaikat is, melyeket otthon el sem mernek mondani.
Mazareczki Istvánnét hat pályázóból négy éve választották meg falugondnokká az 540 lelkes, Putnokhoz közeli Héten. Kezdettől felmérte, egy kis település ellátása is sok feladattal jár, ha ambiciózus fiatal polgármestere, Bende György sorra írja a pályázatokat, ha civil szervezete, az Együtt Hétért Egyesület sűrű programokkal vonzza a látogatókat a faluba. Tavaly például egyesületük vállalta fel az erős falvak országos vetélkedőjét, aminek Hét is az egyik nyertese lett, és a falugondnokok országos családi találkozóját is náluk tartották. Évike, aki most szülőfalujának mindenese, szerencsés alkat. Hatalmas a munkabírása, és ezernyi teendői között soha nem rangsorol: mindent fontosnak tart.
Aktákkal telezsúfolt íróasztalán csak látszólagos a zűrzavar, mert mindig a fejében tartott szigorú rend szerint zajlanak a dolgok. Közmunkásoknak a szerszámok és munkák kiosztása, ügyintézés Putnokon, a Serényfalváról áthozott ebédek öregek közötti percre pontos szétosztása, ami a velük való kapcsolattartás fontos rituáléja is. No és anyukaként, a többi aktív szülővel közösen már a gyermeknap tóparti szórakoztató programján gondolkodnak, mivel Éva az egyik alapító tagja az Együtt Hétért Egyesületnek.
- Nagyon szeretem az idős embereket, úgy érzem, ez viszont is működik. Fáj a szívem, amikor valakitől végleg el kell búcsúznom. Fogyóban a számuk, a korábbi huszonkettő helyett már csak nyolc ebédet hordok. De hála Istennek, a városból kiköltöző házaspárok által ma már 120 gyerekünk van, a kicsiktől a tizenévesekig - mondja Évike a kultúrházban, miközben egy korábbi bábelőadás kellékei között pakolászik a négyéves Juhász Nikolettával. A pazar öltözékű koronás királyokat, hímzett ruhás hercegnőket, snájdig katonákat Évike és az anyukák készítették, műsoruknak óriási sikere volt.
{p}
Mazareczkiné szerint Héten, egyesületi stílusban szólva minden együtt van ahhoz, hogy tartalmas kulturális programokat szervezzenek. A művelődési ház kicsit megkopott ugyan, de állandó helyszíne báloknak, esküvőknek, gyerekműsoroknak. A szabadtéri és sportprogramok, diszkók, családi összejövetelek nyaranta a tóparton zajlanak, ott a foci- és kézilabdapálya is, és onnan indulnak a fiatalok várhegyi gyalogtúrái.
Az internetes táblával jelzett teleház ajtaját a tavaszi melegben sarkig tárták, odabent éppen a nyugdíjas Dányi Ferenc ismerkedik a számítógéppel egy fiatal hölgy segítségével.
- Az öregeken kívül a kicsik és a fiatalok állnak közel a szívemhez. Nem véletlenül vagyok tagja az ifjúsági munkacsoportnak a Falugondnokok Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületében - folytatja Évike. - Ők a mi jövőnk, értük tesszük a legtöbbet az önkormányzattal, az egyesülettel, ami csak erőnkből, pénzünkből telik. Nagyon hasznos ehhez a teleház, kiváló segítőnk pedig Kucserákné Szeles Mónika - mutatja be a közgazdász végzettségű, huszonéves héti asszonykát, aki azt mondja, suli után, amikor a gyerekek hazajönnek a serényfalvi, bánrévei iskolából, itt mindig telt ház van.
- Számomra már elválaszthatatlan a hagyományos falugondnoki munka a kulturális tevékenységtől - búcsúzik tőlünk az ebédért induló, rutinos sofőrként vezető asszony. - Annál is inkább, hiszen a testi és szellemi gondoskodás egyaránt fontos ahhoz, hogy jól érezzék magukat az emberek a lakóhelyükön. Most szépül meg a könyvtárunk, megpályáztuk az ifjúsági klub megújítását is, ahol majd a fiatalok mondják meg, milyen programokat szeretnének. Az idén is sok tervünk van. A szabadtéri színpadunkra színjátszó kört verbuválunk, nyáron kézműves tábort szervezünk. No és a falunap! Az nálunk mindig látványos és szórakoztató. Én azt hiszem, ennek a munkának igazából akkor van értelme, ha nemcsak a kötelező feladatokat végezzük, de önként is vállalkozunk, a falunkért, gyerekeinkért.